Ezüstmise a lengyel minorita papokért, Végh Csaba képgalériája!

Cebula Pawelt és Adamczyk Bogdant 25 évvel ezelőtt (június 20-án volt kerek az évforduló) szentelték pappá a minorita templomban, miután Lengyelországban elvégezték a teológiát.

Az ezüstmise előtt Cebula Pawel portálunknak elmondta, hogy a 25 évvel ezelőtti mise után szintén adott interjút. Akkor megkérdezték tőle, hogy meddig maradnak hazánkban? Azt felelte, „ameddig kell”.

– Az élet úgy hozta, hogy 2007 decemberéig szolgáltam Magyarországon, utána az elöljárók döntöttek, és én az Egyesült Államokba kerültem. Két évig New yorki katolikus lelkész voltam, minden vasárnap magyarul miséztem. Ott, az óceánon túli magyarok között lettem én is igazán magyar, 2011-ben kértem is magyar állampolgárságot. Varsóban tettem le az esküt. Nagyon büszke vagyok erre – tette hozzá.

Isten kegyelméből most újra Miskolcon vannak Bogdan atyával, hogy erősítsék a magyar minorita szerzetesi közösséget. – Sokan felnőttek közben, akik akkor szülők voltak, ma már nagyszülők, és persze mi is öregszünk. Önmagában az is csoda, hogy a minorita rend létezik Magyarországon és Miskolcon, valamint Erdélyben. Ugyanakkor nem véletlen: azt jelenti, hogy Isten valamit akar tőlünk. Azt akarja, hogy megmaradjunk. A jövőnk persze attól is függ, mennyire törekszünk segíteni egymást abban, hogy felfedezzük Isten akaratát és teljesítsük azt. A közösségi élet mellett a megbocsátás, a kapcsolattartás, a nyitottság, az őszinteség is nagyon fontos dolgok – hangsúlyozta.

– Hálát érzek azért a csodáért, hogy Isten minden gyengeségünk ellenére megtartott szolgálatában és szeretetében. Hálás vagyok az embereknek is; ilyenkor derül ki, milyen sok barátunk, sőt testvérünk van – mondta el az Írországból 2016-ban hazánkba visszatért minorita szerzetes.

Hangsúlyozta: kell az utánpótlás, ez a tapasztalat Amerikában és Európában is. – Fontos, hogy ne legyünk meddők, hogy Isten adjon nekünk lelki gyermekeket. Nyugat-Európában sokan eltávolodtak, sőt ellene vannak a kereszténységnek. Akik Magyarországra jönnek, azt látják, hogy itt megmaradt a régi, normális világ. Nekünk  fejlesztenünk kell a hitet, és el kell mélyítenünk az emberekben – fogalmazott Cebula Pawel, aki nem tervez.

A szentmisén hálát adtak Cebula Pawelért és Adamczyk Bogdanért, hogy újra együtt szolgálhatnak Magyarországon, és megköszönték nekik, hogy 25 éves papságuk hűségben, szeretetben, Istent szolgálva telt el.

Az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH) már több mint 20 éve rendezi meg hanukai gyertyagyújtását a fővárosi Nyugati téren. Idén pedig – immár második alkalommal – a fővároson kívül Debrecenben és Miskolcon, illetve most először Szentendrén is közös hanukai ünneplésre várták az érdeklődőket.

Miskolcon vasárnap délután a Centrum előtti téren tartották meg a visszaemlékezést, melyen a várost Menyhárt Szabolcs, a Polgármesteri Hivatal alpolgármesteri kabinetvezetője képviselte.

Több száz éven keresztül nagyon sok csodarabbi élt a közelben, Tokaj-hegyalján. Ők egész életükben igyekeztek mindenkinek segíteni, vallási hovatartozástól függetlenül, aki hozzájuk fordult kéréssel. A sírhelyeik zarándokhelyek ma is – ismertette bevezető gondolataiban a Mádi Rabbiház vezetője.

– Hanuka utolsó napját, egy csodát ünneplünk. Ilyenkor érdemes végiggondolni a saját életünket, megkeresni benne a mindennapi csodákat, és megélni a fényt és a világosságot – fogalmazott Frank Mariann.

Hanuka a fény ünnepe. Az elnevezés a jeruzsálemi Szentély visszafoglalására és felavatására utal, amely akkor történt meg, amikor a Makkabeusok győzelmet arattak a szír-görög megszállók felett. Ekkor történt az a csoda, hogy az egy napra elegendő szent olaj nyolc napig égett a templomban. Ennek emlékére gyújtanak a zsidók 8 napon át gyertyát, minden nap eggyel többet – ismertette az EMIH vezető rabbija. Köves Slomó úgy fogalmazott: egy ünnep itt, Miskolcon lenni ma este.

– Itt mindig közvetlenek az emberek, mindig olyan boldogan állnak meg, hogy együtt ünnepeljenek velünk – fogalmazott. – Mindig fontos emlékezni arra, hogy micsoda ereje van a fénynek. A sötétség nem arról szól, hogy valamiben hiányt szenvedünk, hanem csak egyszerűen nem látjuk, ami van; a sötétség átvitt értelemben azt is jelenti, hogy mindannyiunknak sok jó van a szívében, jót akarunk, de sokszor hiányzik a fény, ami meg tudja mutatni egymásnak és saját magunknak, hogy mennyi minden összeköt bennünket.

Az, hogy ma másodszor vagyunk itt, erősen kifejezi a fény erejét – folytatta a vezető rabbi; azt, hogy egy kis ünnepléssel, örömmel hogyan lehet egymás kezét megfogni, hogyan lehet egymáshoz közeledni. És hogyan lehetünk mindannyian büszkék a saját hagyományainkra, ünnepeinkre.

Fuchs Yehoshua, a miskolci hitközség rabbija ünnepi beszédében arról szólt, hogy az első gyertya meggyújtásakor az aznapi csodákért legyünk hálásak az Istennek, a második napon aztán már az előző napi csodákért is hálát kell adunk, és így tovább. – Nem szabad tehát megfeledkeznünk a tegnap jótéteményeiről sem – hangoztatta, hozzátéve: a tavalyi közös ünneplést is köszöni a miskolciaknak.

Végh Csaba képgalériája

Az ünnepi beszédeket követően elmondták az ünnepi áldást a gyertyákra, miközben az emelő kocsin meggyújtották a hanuka gyertyáit.

A hanukai gyertyagyújtáson szabadtéri élő koncertet adott a budapesti Sabbathsong Klezmer Band, és a zene és tánc mellett friss hanukai fánkokkal, kóser finomságokkal várták a szervezők az érdeklődőket.

Ez az életük. Ülök ezzel a két fickóval szemben, már közel egy órája beszélgetünk, és még a kérdéseim felét sem tudtam feltenni nekik, mert mesélnek, csillogó szemmel magyarázzák, hogyan nőtt ki valami fontos a semmiből, hogyan fogtak össze a miskolci elektronikus zenei underground élet felrázásáért – és hogyan építenek (szerintük kevésbé tudatosan, mint ahogy én azt gondoltam) egy brand-et. A Rezidenciát. Sok dologban nagyon is eltérő személyiségek, maguk sem tagadják, barátságuk és a zene iránt érzett mérhetetlen tiszteletük azonban évek óta összeköti őket. A Rezidenciát megalapító 7mirrorral (Földi Olavi) és DJ Totpetivel (Tóth Péter) beszélgettünk. Először a kezdetekről:

Totpeti: Egy miskolci rádiónál ismerkedtünk meg valamikor a 2000-es évek közepén, Olavi akkor már foglalkozott zeneírással, kikérte a véleményemet, és volt is pár közös zenélésünk. Bár bevallom, hogy nekem, house-hoz szokott embernek annyira nem tetszett az ő dub technoja…

7mirror: Ennek ellenére is megmaradt a kapcsolat, amikor én Amszterdamba költöztem, egy alkalommal Peti Hollandiába is elkísért. Volt ott egy, a Rezidenciához hasonló „home stúdióm”, innen toltuk a baráti körnek a zenét.

Totpeti: Aztán ahogy Olavi hazatért, elkezdtünk együtt játszani Miskolcon, és felmerült, hogy itthon is kellene egy, az amszterdamihoz hasonló stúdió. Na, bő egy évvel ezelőtt létre is hoztunk egy zárt és titkos csoportot, mert úgy gondoltuk, hogy az underground közösséget tartsuk csak a „felszín” alatt. Ez volt a The secret, ami ma is élő csoport, körülbelül 250-300 taggal. Közösségépítésnek gondoltuk, volt is pár közös bulink, jó visszajelzéseket kaptunk, de aztán ért minket egy-két csalódás is, ami miatt felmerült bennünk, hogy hát halott ez az egész underground szcéna, semmit nem lehet kezdeni vele Miskolcon stb. De aztán összekaptuk magunkat, és egy nyilvánosabb „fórumot” nyitottunk – ez lett a Rezidencia.

7mirror: A stúdió tehát live stream-nek indult, kezdetben inkább csak magunknak meg a haveri körnek terveztük. Aztán azt mondtuk, hogy apukám, ha ennyi DJ van, akkor vegyük komolyabban, fogjuk össze őket, hívjuk ide azokat az arcokat, akik hasonló zenéket játszanak, de vagy nem tudnak fellépni sehol, vagy ha igen, akkor is kell egy új fórum számukra.

Totpeti: A Rezidencia a saját kezünk munkája, saját zsebből építettük ki. A cél az volt, hogy egy kicsit megmozgassuk a miskolci underground-világot.

minap.hu: Ha jól számoltam, eddig közel 40 DJ zenélt nálatok. Ti keresitek meg őket, vagy most már ők titeket? Van műfaji korlát, vagy minőségbeli követelmény?

7mirror: Az első embereket mi kerestük meg, aztán ahogy elindult az adás, már a DJ-k jöttek, hogy szeretnének zenélni nálunk. Annyi volt részünkről a kitétel, hogy csak elektronikus underground zenét játszanak, és egy saját szettet kértünk mindenkitől. Voltak olyanok, akik kiestek az első rostán.

Totpeti: A srácok között van, aki rezidens valahol. Ez persze nem véletlen, hiszen rajtunk kívül még legalább két, bulikat is szervező csoport van: az NWCC és a Nextapes. Természetesen őket is meghívtuk.

minap.hu: Kívülről nézve titeket nem érzek rivalizálást a csoportok között. Annyira szűk és baráti ez az egész szcéna, hogy nincs vetélkedés, szépen megfértek egymással, egymás mellett…

Totpeti: Ha nincs összefogás, akkor szerintem semmi nem lesz ebből, a közönség a lényeg, nem pedig mi. Az elsődleges cél az, hogy a fiatal korosztály is megismerje és megszeresse az underground elektronikus zenét. A másik: teret adni azoknak a DJ-knek is, akik eddig talán csak otthon, a négy fal között zenéltek. Voltak nálunk olyanok, akikről nem is tudtuk, hogy gyűjtik a bakelitlemezeket. Azt hozzá kell tenni, hogy vidéken nem nagyon van lehetőség a szárnypróbálgatásra, de még egy ismertebb DJ számára is nehéz érvényesülni. Mi azzal is segíteni próbálunk, hogy saját felületeinken reklámozzuk a többiek fellépéseit is.

7mirror: A legelején leszögeztük a többi csoport számára, hogy mi nem akarunk rivalizálni! Elmondtuk nekik, hogy őket is nagyon szívesen látjuk; minket az érdekel, hogy összeszokjanak, akik ezt a fajta zenét szeretik.

Totpeti: Az összefogás a fontos; közösen kell tennünk azért, hogy a műfaj minél több embert megfogjon.

https://www.mixcloud.com/Rezidencia/

minap.hu: Nem nehéz követni a zenei ízlésben, illetve a korosztályok igényeiben bekövetkező változásokat?

Totpeti: Sokkal többen hallgatnak ilyen zenét, mint ahányan a bulikba eljárnak, ebben biztosak vagyunk. Azt magam is tapasztalom, hogy még a mainstream zenére sem járnak ma bulizni a fiatalok. A ’90-es években minden klub tele volt; ma már kevés, hogy egy fűtött helyiségben villogjanak a fények és szóljon a zene. Már nem elég „csak” a zene, valami más is kell.

7mirror: Ja, legyen free wifi… (röhög)

Totpeti: Meg aztán nincs is nagyon hol játszani. A tulajdonosoknak komoly elvárásaik vannak, és sok helyen a DJ már egy „zenegéppé” vált, akinek azt kell játszania, amit megkövetelnek tőle. És ez általában a könnyen emészthető zene… Az undergroundot nem ismerik az emberek, mert nincs zenei öntudatosság; nincs meg az, hogy valaki önmagától megkeresse a saját zenei ízlését, inkább megy a fősodor után, így nem kell gondolkodnia. Megmondják neked, hogy mit hallgass. Mi pedig próbáljuk kinyitogatni a füleket, hogy legyenek nyitottabbak az ismeretlenre.

7mirror: Ezért is van az a mi bulijainkon (Rezidencia Night Out jelenleg a Kisavason), hogy a line-upban több DJ is helyet kap, akik nem egy műfajban játszanak, sőt! A közönség pedig egyáltalán nem hálátlan amiatt, hogy másfél óránként totál mást kell hallgatnia.

Totpeti: Arra azért persze ügyelünk, hogy az estét úgy építsük fel, hogy legyen egy íve, utazást éljen át velünk a közönség. Azt látjuk, hogy vannak átfedések az underground zene rajongói között: aki például szereti a deephouse-t vagy a progresszívet, az sok esetben szívesen hallgat egy techno szettet is. Az underground fülek szerintem nyitottabbak és elfogadóbbak.

7mirror: Ezzel a „módszerrel” nyitjuk is a közönségünket erre, akik vevők is a sokszínűségre. Hogy változik a zenék karakterisztikája? Változik is meg nem is. Módosul az elvárt tempó, de maradnak a hangzások és mégis mindig megújulnak a stílusokon belüli jegyek, mert egymás közt keverednek. Remek példa erre a román minimal house világa. Szóval úgy formálódik, hogy a fontosabb körvonalak maradnak, de apró kulcselemek cserélődnek.

Totpeti: Igen, a zene mindig változik, egy örök: a house (nevet). Azt hiszem, Paul Oakenfold mondta 10-15 éve, hogy a progresszív zenei hangzásban már nem fognak tudni újat kitalálni. Nem lett igaza.

minap.hu: Ezekre a változásokra producerként, zeneírásnál is figyeltek, vagy megvannak a saját elveitek, ízlésetek, amikhez ragaszkodtok?

Totpeti: Nekem hivatalosan még nem jelent meg saját zeném; járok workshopokra, rengeteg ötlet van a fejemben, csiszolgatom a készülőben lévő számaimat, remélhetőleg hamarosan jelentkezem is ezekkel. Maximalista vagyok, amíg nem érzek valamit olyannak, amire én magam is megmozdulok, addig nem adom ki a kezemből. És baromi sok dolgot szeretek, nagyon befogadó vagyok. Most egyébként vettem egy nagy levegőt és feltöltöttem a remixem a DJ Budai remixversenyre. (ITT hallgatható meg a felvétel!)

7mirror: Én totál az ellenkezőjét tudom mondani, az enyémre meg ne táncoljon senki (nevet). Ez persze nem komoly, de az áll, hogy én már nem tudok mindent elfogadni, azt írom, ami bennem van; nincs az, hogy szeretnék megfogni egy konkrét hangzást. És akár egy-két nap leforgása alatt elkészülök vele.

minap.hu: A Rezidencia – akarva-akaratlanul – kezd brandként működni. Van már live stream, backstage, zenéltetek nyáron a Lupa-tónál és az Avasi Borangoláson, de jól mutatja, hogy Rezidencia Cafe cím alatt egy sorozatot is indítotok december 27-én. A belvárosi Melon Cafe & Barban nyugodtan, kényelmesen ücsörögve lehet beszélgetni, ismerkedni, miközben a háttérben DJ-k pörgetik a lemezeket.

7mirror: Bennem már az elején felmerült ennek az ötlete…

Totpeti: Igen, de én erre azt mondtam, hogy előbb építsünk egy közösséget. Szerintem jó döntés volt ezt megvárni, épül a csapat. Három DJ lesz, akik csak lemezről fognak játszani 27-én.

minap.hu: Körvonalazódik a Rezidencia Art is. Ez miről szól?

Totpeti: Kortárs művészeket szeretnénk támogatni, legyen az festő, fotó- vagy szobrászművész, várjuk is az ő jelentkezésüket. Arról szól, hogy kamera előtt beszélgetünk 15-20 percet, az illető bemutatkozik, és az egyik DJ-szett alatt alávágva mennek az alkotásairól készült fotók. Két festőművésszel már elkészült a beszélgetés. Mi ezzel szeretnénk pártolni a művészeti ágakat, mert szerintünk a közönségünk nyitott ezekre is.

minap.hu: A karácsonyi jótékonysági akciótokkal pedig már az egész miskolci polgárságot szólítjátok meg…

Totpeti: December 20-áig várjuk a mesekönyveket, amiket majd a GYEK kis betegeinek fogunk felajánlani. A részletekről hamarosan tájékoztatjuk a minap.hu olvasóit, de addig is itt a figyelemfelhívó poszt:

minap.hu: Rendben, várjuk! A jövő évre vonatkozó tervek körvonalazódtak már?

7mirror: Tényleg lesznek meglepő dolgok, nem csak a fent felsorolt vonalon fogunk működni. Nyáron például szabadtéri programokat is tervezünk Miskolcon.

Totpeti: Lehetne az a neve – a Rezidencia Night Out bulijaink után szabadon –, hogy Rezidencia Day Out (nevet).

Az 1978-ban alakult egyesület első művészeti vezetője Fügeczkyné Balogh Mária volt, akinek irányításával kezdődött a tánckultúra miskolci utánpótlásának kinevelése. A '90-es években Böhm Ottó vette át munkáját, és a formációs versenytáncok művelésének magas szintre emelésével számos hazai és nemzetközi sikert ért el csapatával. 1990-től nemcsak a magyar bajnokságok résztvevői, hanem Európa- és világbajnokságokon is szerepelnek. Az első időkben mint Ködmön Formációs Táncegyesület működtek, 2000-ben alakult meg a jelenlegi formáció, és 2001-től ennek az egyesületnek a szerves részeként dolgozik a Ködmön TSE a miskolci Ifjúsági és Szabadidő Házban. Negyven év egy ember, egy család életében is nagy idő; nem meglepő tehát, hogy olyanok is részt vettek a bálon, akik még gyerekként kezdtek a Ködmönben, most pedig párként voltak jelen, sőt van, akinek a gyermeke is ködmönös már.

Végh Csaba képgalériája

A Ködmön már egy családi közösség, ahová szívesen hozzák a szülők a fiatalokat, mert tudják, hogy nemcsak a tánc szeretetét tanítják meg, hanem azt is, hogyan kell közösségben, együtt élni.

Simon Csaba is már több mint 30 éve van jelen a Ködmön életében; táncosként kezdte, majd már mintegy 2 évtizede koreográfus, évek óta művészeti vezető. Megtudtuk tőle, hogy jelenleg közel száz tanítvánnyal dolgoznak, és továbbra is a latin- és standard, valamint formációs táncokat oktatják, de vannak egyéni versenyzőik is.

– Nagyon készültünk a jubileumra, a bált most a Miskolci Egyetem éttermében tartjuk, korábban a Művészetek Házában ünnepeltük a jeles alkalmakat. Délutáni konferenciákon hazánk legjobb formációs vezetői, tanárai voltak jelen. Célunk továbbra is az, hogy megszerettessük a társastáncokat a fiatalokkal – tette hozzá.

A legfiatalabbak között lépett fel az est során Egri Kadosa és Kocsis Karola is, jive-oztak és keringőztek. Mindketten odavannak a pörgős ütemekért, de szeretik, hogy változatos a munka. Mindketten megerősítették: szeretnének még nagyon sokáig a Ködmön nagy családjába tartozni.

A születésnapi bált Nagy Ákos, a Győri kaput is képviselő politikus nyitotta meg. – Mi a Ködmön titka, amiért mi örökre büszkék lehetünk rájuk? Az, hogy díjakat hoznak a világ minden részéből, hogy a várost önökkel is azonosítják táncos berkekben. Ehhez kell a profi háttér, a jó vezetők és a rengeteg munka. Arra kérem önöket, hogy a táncosok arcán látott mosolyt sugározzák felénk, miskolciak felé – zárta köszöntőjét az önkormányzati képviselő.

A Kriza Ákos polgármester fővédnöksége alatt megrendezett bálon – a Ködmön csoportjai mellett – bemutatkoztak a meghívott vendégek: a Botafogó, a DuDance, a Valcer, valamint a Sárrét-Szeghalom táncosai is.

A 2018/19-es tanévben összesen több mint 90-en végeznek a Diósgyőri Gimnáziumban, egy-egy 6, 5 és 4 évfolyamos osztály. Érdekesség, hogy a hatosztályos képzés angol kéttannyelvű – ez nagyon ritka az országban, alig egytucat helyen van ilyen képzés.

A végzősök szalagavató ünnepségén a gimnázium igazgatója köszöntőjében kiemelte, az olyan neves hagyományok, mint amilyen a szalagavató is, erősítik az iskolai közösséget, szebbé, tartalmasabbá teszik az iskolai életet. Péter Barnabás hozzátette, az intézmény 101 éve van Miskolcon, 68 éve Diósgyőrben – ez tiszteletet és büszkeséget vált ki mindannyiukból, diákokból, tanárokból, vezetőkből egyaránt. – Stabilitásunk azonban nem rugalmatlanságot jelent, hanem a változásokhoz való alkalmazkodást, értő elfogadást – fogalmazott.

Kiemelte, bíznak abban, hogy „sokáig kiállják az idők változásait azok a szellemi és közösségi értékek, amelyek fiatal felnőtteket formáltak belőletek a gimnáziumban”. – És bízunk abban is, hogy a közös értékrendünk szimbólumaként kapott szalagot büszkén és tettre készen viselitek majd – hangoztatta az igazgató, hozzátéve: a gimnáziumban megismerhették a diákok azokat az értékeket, amelyek a jövőben végig kísérik őket minden élethelyzetben. Ezek: emberség, becsület, szeretet és tudásvágy.

Miskolc polgármestere köszöntőjében elmondta, a diákok fontos fordulóponthoz érkeztek életükben; már a jövőjüket tervezik. Kriza Ákos hozzátette: hamarosan az életüket meghatározó döntéseket hozzák meg.

– A végzős diákok most jutottak el ifjú koruk egyik legnehezebb szakaszába; megismerték önmagukat, korlátaikat és tehetségüket. Megtanulták, kik is ők, honnan jöttek és milyen irányba tartanak. Erős alappal indulnak az élet további megmérettetései felé – fogalmazott a városvezető.

Kiemelte: Miskolc támogatja a tehetségeket, az itt tanuló fiatalok biztos, kiszámítható jövőre, belátható életpályára számíthatnak. – A Miskolci Egyetem gazdag képzési kínálatával erős és stabil hátteret biztosít ehhez. A város pedig számít azokra, akik éreznek magukban hitet és elszántságot, hogy együtt alakítsuk Miskolc jövőjét – hangsúlyozta a polgármester.

A köszöntőket és ünnepi műsort követően a végzős diákoknak feltűzték – az igazgató szavaival élve – egymáshoz, az iskolához, a városhoz való tartozást jelképező szalagot.

Az Emberi erőforrások minisztériumának felsőoktatásért felelős helyettes államtitkára köszöntőjében felemlegette a Miskolci Egyetem büszkeségre okot adó, hosszú múltját. Horváth Zita reményét fejezte ki, hogy a gyerekseregben sokan vannak olyanok, akik évek múlva majd a Miskolci Egyetem hallgatói lesznek. – Abban a reményben neveljük itt a diákokat, hogy a város és a régió hasznos és értelmiségi polgárai lesznek – mutatott rá.

Elmondta azt is, a hagyományok tisztelete és ápolása mellett innováció és megújulás nélkül „ma nem tartana itt az intézmény”, ami a hagyományaiból építkezik és a jövő felé tart, afelé, hogy a régió „szellemi kisugárzó-központja legyen”.

Az élményközpont kapcsán úgy fogalmazott a helyettes államtitkár, hogy itt talán többet is lehet majd tanulni, mint egy-egy tanórán. Biztatta is tehát a jelen lévő fiatalokat, hogy győzzék meg tanáraikat a központ meglátogatásáról. – Reményeink szerint belátható időn belül itt, a Miskolci Egyetemen fogunk látni titeket, mi várunk benneteket – köszönt el a diákoktól Horváth Zita.

A Miskolci Egyetem felismerte, hogy fontos a fiatalság régióban és városban tartása. Ennek érdekében országosan egyedülálló pályaorientációs programot indított el. Az intézmény hazai összevetésben élen jár a következő generációk, most tizenéves korosztály műszaki és természettudományos érdeklődésének felkeltésében.

Deák Csaba, a Miskolci Egyetem kancellárja kiemelte, egyik nagy missziója az intézménynek, hogy a régióban „a szellemi kapacitást erősítve itt tartsa vagy ide hozza az okos és értelmes fiatalokat”. Létrehozták például a Maradj Miskolcon Alapítványt, amivel szeretnék ösztönözni a fiatalokat, hogy ne menjenek el a középiskola elvégzése után, és a Miskolci Egyetemet válasszák.

Mocsári László képgalériája

– Az élményközpont újabb mérföldkő ezen célunk elérésében. Várjuk ide a miskolci általános és középiskolásokat, azért, hogy jöjjenek, nézzék meg ezt a gyönyörű campust, ezt a fantasztikus közösséget, és nálunk tanuljanak tovább – mondta.

Az élményközpont célja, hogy a műszaki, természettudományos ismereteket széles körben is megismertesse. Két, ún. szabadulószobát is kialakítottak, ezek olyan, kihívást jelentő feladatokkal vannak teli, amik matematikai, fizikai, kémiai tudást igényelnek. De mérnöki alkotásokat – például egy vízhajlító berendezést, egy lézer hárfát, vagy egy themerint – is meg lehet csodálni, ki tudnak próbálni az akár az ország más részeiből ide érkező diákok is. Az élményközpontot – tudatta a kancellár – folyamatosan fogják bővíteni.

ByeAlex, azaz Márta Alex 5 évet járt a Miskolci Egyetemre, most is úgy fogalmazott, „mindig megérint érzelmileg, amikor ide jövök”. Bevallotta, „nagy kutyaütő” volt gyerekkorában, egy szerelem kellett ahhoz, hogy egyetemre jelentkezzen. A Miskolci Egyetem nagykövetének megválasztott Alex elmondta, zenészként végigturnézta már az egész országot, rengeteg egyetemet látott, rengeteg hallgatóval találkozott, de „ami velem itt történt, az máshol nem történt volna meg”; „az az ember, aki én ma vagyok, az azért ilyen, mert ide jártam”, tette még hozzá.

– Amikor itt tanultam, azt éreztem, hogy valami történik velem, bennem. Amit itt kaptam a tanároktól, társaimtól, barátaimtól, azok kellettek ahhoz, hogy kamerák előtt is nyugodtan tudjak beszélni, meg tudjam szólítani az embereket, üzeneteket közvetítő dalokat tudjak írni. Itt kezdtem el igazán gondolkodó emberré válni – dicsérte a campuson folyó diákéletet ByeAlex. – Az X-faktorban dolgozom fiatalokkal, mindig azt mondom nekik, hogy soha ne adják fel a tanulást. Mellette lehetnek zenészek. De fontos, hogy tudják: hülyének lenni nem érdem!

– Ahogy aztán kiszakadtam az alma materből, az trauma volt. Azt gondoltam, hogy soha többé nem fogom magam olyan jól érezni, mint itt az 5 év alatt. Gyertek tehát ti is ide, gyönyörű az Egyetemváros, sokat lehet itt tanulni – fűzte hozzá.

A Kvantumgép és a Múzeum nevet viselő szabadulószoba kialakításában az Elme Háza is segédkezett. Bán Szabolcs érdeklődésünkre elmondta, előbbiben az alapsztori szerint egy professzor egy gép segítségével feketelyukat tud előállítani. Ez a gép azonban „elszabadul”, a játékosoknak 45 percük van arra, hogy különböző feladatok elvégzésével megfékezzék a gépet, és megakadályozzák a világméretű katasztrófát. Logikai és ügyességi feladatokon át vezet az út a leállításig. – Egyszerű, de az egyetemi karokhoz kapcsolódó feladatok vannak a Múzeumban is, ahol egy ásványt kell ellopni. Ehhez például ki kell kapcsolni egy lézerhálót is, mint amilyen a Mission: Impossible című filmben is van – ismertette az Elme Háza munkatársa.

A Tudás – Vár projekt keretében, az élményközpont kialakítása mellett, egy pályázatot is meghirdetett az egyetem. Egy pályaválasztási applikációt tervez az intézmény, megkérték a diákokat, segítsenek nekik abban, mi az a karakter, ami a Miskolci Egyetemhez illik. A legjobbaknak a megnyitó alkalmával adták át az elismeréseket.

A délutáni programon elhangzott, a Magyar Vöröskereszt megyei szervezete kereste meg a miskolci önkormányzatot, hogy működjenek együtt egy olyan egészségügyi programban, ami hasznukra válhat a mindennapokban. A Legyen eszed, hogy eszed legyen ifjúsági programsorozat be is fogadta ezt a kezdeményezést.

A Magyar Vöröskereszt mint az elsősegélynyújtó vizsgák egyetlen legitim bonyolítója, felkészíti a diákokat egy esetleges baleseti helyszínen elvégzendő alapvető fogásokra: vérzések felismerésére, sebkötözésre, újraélesztésre.

Domoszlai Tamás, a Magyar Vöröskereszt megyei szervezetének elsősegélynyújtó oktatója, önkéntes a Herman gimnáziumból és a vasgyári szakképző iskolából érkezett diákoknak bemutatta, hogyan kell felkészülten és határozottan cselekedni baleset esetén. Mentőként nap mint nap helyt áll baleseti helyzetekben, tudását és tapasztalatát most ő adta át a tanulóknak.

– A mai fiatalok az interneten sok dolognak utána tudnak olvasni, tapasztalataink szerint van, amikor pontosan felismerik a tüneteket, valamikor azonban csak sejtéseik vannak. Hamar eljutnak odáig, hogy mentőt hívnak. A maihoz hasonló programokkal szeretnénk nekik további információkat adni, mikor kell tényleg mentőt hívni, vagy miben tudnak maguk is segíteni – ismertette, hozzátéve: véleménye szerint az elsősegélynyújtás megismertetését akár már az általános iskolában, az alsó tagozaton is el lehetne kezdeni.