A sorozat szombat délelőtt sprintversennyel kezdődött. Ennek pályája azonban nagyrészt brutális növényfedezetű terepen vezetett. Olyannyira, hogy a sok esés-kelésen kívül az M60 kategória jelenlegi favoritja, a rendező budapesti Puskás Tivadar Rádióamatőr Klub színeiben futó László Károly lábába egy vaskos tüske fúródott be jó mélyen – a cipője talpán keresztül! Emiatt ő vasárnap már nem is tudott rajthoz állni.

A délutáni URH számban a meredek hegyoldalak nehezítették a haladást. Éjfél előtt másfél órával pedig ugyanezen a hullámhosszon éjszakai verseny kezdődött, igaz, ez nem számított bele az összetett értékelésbe.

A másnap délelőtti RH szám pályáját pedig olyan hosszúra tervezte a telepítő bíró pécsi Nagy György (mellesleg ötszörös világbajnokunk), ami a futók utolsó erőtartalékait is felemésztette.

"Nekem is elsősorban fizikailag jelentett extra terhelést a viadal – összegzett az egyetlen miskolci induló, Kovács Attila Gábor. – Igaz, az éjszakain nem lett volna muszáj indulnom, de mivel ebből a műfajból szeptemberben OB is lesz, úgy gondoltam, nem szalasztom el a gyakorlási lehetőséget. S bár már akkor nagyon fáradt voltam, nem is sikerült rosszul! Sprok Róbert (Intercisa RK Dunaújváros) mögött és Krajcár Lajos (Zalaegerszegi RK) előtt a második lettem az Old Timer kategóriában. M60-ban pedig három futam alapján nyertem is Kovács András (Városi RK Nyíregyháza) előtt, de ennek nem örülök igazán. Sokkal jobb lett volna, ha legfőbb riválisom, de egyben barátom és csapattársam, László Karcsi, akivel többször álltunk már együtt világversenyek dobogóján, legutóbb éppen tavaly a kazahsztáni vébén, nem lép bele abba az átkozott tövisbe!