A 21 évesen, ártatlanul kivégzett miskolci fiú a forradalom egyik legfiatalabb mártírja volt. 1957 első napjaiban vitték el szülei házából – amelyen most már tábla őrzi az emlékét –, majd alig pár hónap múlva kivégezték a Fazekas utcai börtönben.

Története hűen tükrözi a forradalmi napok és a leverést követő megtorlás működését is. Oláh Miklós nemzetőrnek állt, október 27-én társaival együtt megakadályozta, hogy a tömeg megverjen egy ávósnak tartott férfit. December 10-én részt vett a Tizeshonvéd utcai laktanya előtt tartott békés tüntetésen. Tárgyalni akartak Oprendek Sándor parancsnokkal, de fegyverrel kiszorították őket az udvarról. És ekkor eldördült egy lövés, ami halálosan megsebesítette az őrnagyot.

Oláh Miklósnál és egy társánál pisztoly volt, de ők – elmondásuk szerint – a levegőbe lőttek. A vizsgálat nem terjedt ki arra, hogy volt-e másnál is pisztoly. Oláh Miklóst letartóztatták, elítélték, majd 1957. április 12-én kivégezték. Mindenki, aki ismerte, tudta, hogy ártatlan, hősnek tartották. A rendszerváltás után rehabilitálták, az ítéletet semmissé tették.

Még az elmúlt év végén megjelent róla egy könyv, Felvirrad még Magyarországra! címmel – ezek voltak Oláh Miklós utolsó szavai. Ennek a kötetnek nagy része az a visszaemlékezés, amit Oláh Miklós édesanyja írt fia halála után. Emellett olyan információkat is tartalmaz, amelyek különösen a diákok számára lehetnek hasznosak, hogy többet, igazabbat tudjanak ’56-ról. A kötet szerkesztője, Jeney Edit a szerdai koszorúzáson is külön szólt az iskolás korosztályhoz, mondván, Oláh Miklós áldozatáról, halálról megemlékezünk, élete pedig példa lehet a mai fiatalok számra is.

A koszorúzás után zenés-irodalmi történelemóra következett, melyen fellépett a Historica Együttes.