A CineFest megannyi filmet, kísérő programot, rendezőt és színészt kínált a filmmustra látogatóinak, de az utolsó két napon a zenei programok tárházát is felvonultatta a Jameson Színpadon a Szent István téren. 7 órától a miskolci Paddy and The Rats lépett színpadra, ám előtte elcsíptem a srácokat egy kis beszélgetésre. Azt nem állítanám, hogy mindegyik kérdésemre kellő komolysággal válaszoltak volna, de tőlük nem is vártam mást. 

Mit éreztek, amikor miskolciként kell kiállnotok a miskolci közönség elé?

Paddy: Nyilván mindig kiemelt szerepe van Miskolcnak, hiszen ez az otthonunk, ahol felnőttünk, úgyhogy nyilván van bennünk egy plusz drukk, amikor ide jövünk. De alapvetően a közönség, az nem más, vagy legalábbis nehéz ezt felmérni a színpadról. Mindenki ugyanolyan jól bulizik.

Melyik a legjobb miskolci élményetek?

Joey: Soha nem fogom elfelejteni azt a pillanatot, amikor Paddynek az édesapja feljött a színpadra a koncert végén, és megjelent egy pohár borral, kiöltözve és egy kisebb szónoklatot intézett a közönséghez…

Paddy: …Miskolc népéhez, mintha ő lett volna a polgármester körülbelül úgy…

Joey: …és senki nem tudta, hogy vajon ki lehetett ez a férfi.

Paddy: És elkezdett énekelni.

Joey: Igen, igen énekeltette a közönséget!

Hogy telt a nyaratok?

Paddy: Játszottunk elég sokat, mentünk nagyon sok felé. Bár ez a szeptember most meglepő, mert sokkal durvább, mint az augusztusunk volt.

Joey: Minden hétvégénk foglalt folyamatosan.

Paddy: Meg lesz egy cseh turnénk, ott alapból eltűnünk négy napra. Jövő héten három koncert, most kettő, voltunk Olaszországban, megyünk Svájcba, tehát a hónap felét biztos, hogy utazással, meg fellépéssel töltjük. Úgyhogy ez most pörgősebb. Az augusztus az egy kicsit szellősebb volt ettől. Természetesen egy csomó koncertünk volt, voltunk külföldön is, de jutott azért a pihenésre is időnk.

Milyen terveitek vannak?

Paddy: Most például úgy néz ki, hogy aláírunk egy nagy nemzetközi lemezszerződést egy nagy külföldi kiadóval, ami egy nagyon nagy lépés a zenekar életében. Úgyhogy most abszolút ez tölti ki a napjainkat. Éppen tárgyalásban vagyunk a kiadóval, de most már nagyon úgy fest, hogy alá fogjuk írni a szerződést. Úgyhogy emiatt nagyon izgatottak vagyunk, mert Magyarországról még egy zenekarnak sem adatott meg az a lehetőség, hogy egy ilyen nemzetközi szerződést kössön egy ekkora kiadóval, ami nyilván azt jelenti, hogy nagyon sokat fogunk turnézni, nem csak Európában, hanem Európán kívül is, megjelenik a lemez mindenhol a világon, kap majd egy jó kis promóciót, úgyhogy erre most nagyon készülünk, mert ez egy óriási lépés.

Milyen a külföldi közönség előtt énekelni? Másabb-e ott színpadra állni, mint itthon?

Paddy: Más koncertezni olyan közönség előtt, aki már ismer minket, és más olyan előtt, aki még nem. Nyilván az egyikért meg kell dolgozni, tehát ott arról szól a koncert, hogy melózol, hogy elnyerd a közönség elismerését, meg a tetszését. A másik esetben kicsit könnyebb a helyzet. Mind a kettő más miatt nehéz. Abba a hibába viszont bele tud esni az ember könnyen, hogy „ó itt szeretnek minket, úgyhogy nem kell annyira nagyon megerőltetni magunkat, csak bulizunk”, és abból nem nagyon sül ki jó dolog. De talán a legnagyobb különbség az, hogy a külföldi közönség ritkábban lát minket, mint az itthoniak, és ezáltal ők jobban ki vannak éhezve egy Paddy koncertre, mint a hazai közönség. Most pl. Olaszországban játszottunk a hétvégén, és óriási buli volt.

Joey: Mindig azt mondják, hogy bizonyos népeknél más a mentalitás, de én valahogy úgy érzem, hogy amikor mi játszunk, akkor mindenki meg tud őrülni. Ez teljesen jól látszott Olaszországban is, mert amikor kiléptünk a színpadra, akkor már őrjöngés volt. Mondjuk Olaszországban már jártunk többször, nyilván már többen ismernek ott minket.

Annak idején, hogyan verbuválódtatok össze?

Joey: Sokat piáltunk együtt. 

Paddy: Hát amúgy igen, ne szépítsük.

Hogyan készültök fel, mielőtt felmentek a színpadra?

Joey: Átöltözünk! 

Paddy: Óbégatunk közben! 

Mennyire vagytok jó barátok a zenekaron kívül?

Joey: Egyáltalán nem! 

Paddy: Abszolút nem! Csak a pénz miatt csináljuk az egészet.  Nyilván alapvetően rengeteget találkozunk…

Joey: Túl sokat vagyunk együtt.

Paddy: És emiatt azért olyan nagyon sokat a hétköznapokban nem találkozunk, mert egy héten mondjuk alapvetően 2-3 napot mindig együtt töltünk.

Joey: Igen, már vasárnapra hányunk egymástól, az az igazság.

Paddy: Nem, nem, csak mindenkinek nyilván van családja, és arra is kell időt szánni. Ha úgy van akkor persze, találkozunk.

Beregi László képgalériája!