Teodoru Borisz és édesapja, valamint a DVTK Aranycsapatának kapitánya, Oláh Ferenc vett részt a Nyitva van a pálya beszélgetéssorozat harmadik részén, mely során a Teodoru testvéreken keresztül idézte vissza a DVTK legendás éveinek ezen epizódját a Jáborcsik András vezette sorozat.

Teodoru Szotirisz, vagy ahogyan őt sokan szólítják, Zoli bácsi, a II. világháború utáni évek visszaidézésével kezdte az estét; ekkor érkeztek hazánkba, így Miskolcra is nagy számban görög fiatalok. Bár az ifjabb Teodoru fivér, Vaszilisz, aki az MTK utánpótlásában dolgozik, nem lehetett jelen, de a fivére, Borisz, az Aranycsapat védője mesélt a kezdetekről, arról, hogy Salgótarjánban mutatkozott be az élvonalban. Sérülések miatt 29 évesen fejezte be a játékot, jelenleg a DVTK utánpótlásedzője. Testvérével, aki 17 évesen mutatkozott be az NB I-ben a ZTE ellen, első labdaérintéséből góllal, különleges alakjai voltak a piros-fehéreknek.

- Ahogy ma nézzük a BL meccseket, vagy a különböző válogatott és nemzetközi mérkőzéseket, meg látjuk a Celticet, vagy azokat a csapatokat, akikkel mi játszottunk, vagy olvasok róluk, akkor persze ezek az emlékek előtörnek – mondja.

A kis Boriszt, majd Vasziliszt is, édesapjuk vitte el az akkor hatalmas tömegeket vonzó toborzóra, és a történetet azóta már rengetegen ismerik, a Teodoru név összefonódott a DVTK-val, hiszen az unoka is sokáig futsalozott a DVTK Vénuszban.

- Ahogy el is mondta a fiam, a külföldi szerződését is azért nem fogadta el, mert megszerettük ezt a várost. Azért majdnem 60 évet Miskolcon élni nem kis dolog, engem Miskolcról nem tudnának már elzavarni, még a rendőrök se – teszi hozzá mosolyogva Teodoru Szotirisz.

A DVTK Aranycsapatának legendás ötöse a miskolci görög kolónia szomszédságában nevelkedett, ezért hatalmas gyermekkori focizásokkal alapozták meg ismeretségüket a Teodoru fivérekkel. A DVTK mezben vett szerepléseket alapul véve örökös csúcstartó Oláh Ferenc másfél évig még edzője is volt a miskolciak szeretett klubjának, amiért mind a mai napig nagyon szorít.

- Van egy nagyszerű edzőnk és én bízom benne, hogy akár még jobb csapatot is tud csinálni, mint ami a miénk volt. Az az idő valószínűleg nem jön vissza, hogy 700 meccset lehúzzál egy helyen, most nem ez a divat. De bízzunk abban, hogy 3, 4, vagy max 5 év alatt kialakulhat egy olyan csapat, ami eredményes, akár nemzetközi szinten is – fogalmazott.

A Nyitva van a pálya – Történetek a DVTK legendás évtizedeiből beszélgetéssorozat december hetedikén, Egy induló története – címmel folytatódik majd a Herman Ottó Múzeum kiállítási épületében.

(A külső képen Teodoru Borisz és Vaszilisz)