Doktor Semmelweis Ignác boszorkányüldözött ember volt a maga korában. Mániákus, kellemetlen figurának tartották. Családja és kollégái elárulták, s végül egy elmegyógyintézetben saját ápolói ölték meg. Bűne az volt, hogy új tanokat mert hirdetni, konokul kitartott meggyőződése mellett, és mindent kockára téve harcolt az igazáért.
Felfedezte, miként lehetne kiküszöbölni a gyermekágyi lázat. A megoldás egyszerű volt, ám süket fülekre talált. Tömegével haltak meg anyák a szülés után, de az orvosi elit tagjai nem akartak szembenézni a saját felelősségükkel: gondatlanságukkal ők maguk terjesztik a fertőzést.
A forradalmak és felfedezések korszakában Semmelweis saját forradalma elbukott, és mintegy száz évnek kellett eltelnie, mire elnyerhette az „anyák megmentője” címet.
Az ősbemutató amerikai zeneszerzője, Raymond J. Lustig és szövegírója, Matthew Doherty az önmagával és a világgal viaskodó Semmelweis pszichéjében, valóság és képzelet mezsgyéjén kalauzolja végig a közönséget.
Az oratórikus kórképben kiemelt szerepet tölt be a női kar, Semmelweis figurájának musicalhatású szólóit és a dallamos, olykor misztikus hangulatú énekkari tételeket pedig egy különleges hangszereket is megszólaltató kamarazenekar kíséri.
A darab címszerepét Szabó P. Szilveszter játszotta, szövegét Szabó T. Anna költő ültette át magyar nyelvre. A produkciót különleges vizuális világgal, számos vendégalkotó bevonásával a fiatal rendező, Boross Martin állította színpadra.