Bevallom, jóleső érzéssel tölt el színházi emberek között tölteni az időt. Ha rossz napjuk is van, vidámságukat igyekeznek megőrizni; erőt mutatnak, ha elgyengülnek is; nem jönnek zavarba, ha váratlan helyzetek elé állítja őket az élet. Én ilyennek látom őket. Állok a művészbejáró előtt felállított színpadnál, figyelem a fellépőket és figyelem a köréjük sereglő színházrajongókat, nézelődőket, a kultúra szerelmeseit vagy akár a zenére, táncra csupán csak néhány percre megálló miskolciakat. Sejtem, ők ugyanerre az erőre, erre az élet szeretetét hirdető felfogásra, hozzáállásra kíváncsiak. A művészekből áradó energia – legyen az színművész, balett-táncos, zenekari tag – mindenkit magával ragad.

Színházi évadnyitó, Beregi László képgalériája!

Idén is szabadtéri rendezvénnyel ajánlotta a nézők figyelmébe új évadát a Miskolci Nemzeti Színház.

Rajzfilmslágerek és musical dalok csendülnek fel a főutcán, majd a Miskolci Balett műsora varázsolja el a közönséget. Szívünknek kedves dallamok, látványos bemutatók, de én a fiatalokat követem egy kalandban, ahol kiderül, gyerekként hogyan küzdenek meg a számukra sokszor félelmetes helyzetekkel. Szülők kizárva, csak a Félőlény című darabban játszó színművészekben és magukban bízhatnak a helyzetek megoldásánál. A nagyszínpad alatti sötét folyosókon vezet az út, a feladatoknál minden kreativitásukra, leleményességükre szükség van.

Az egyik csoportot a fiatal színművésznő, Horváth Alexandra kíséri, a kaland után vele beszélgettem. Mini interjúnk.
– Őszintén szólva a színpad alatti, sötét folyosókon járva helyenként feltámadt bennem a félsz – a gyerekek hogy vették az „akadályokat”?
– Ők nagyon ügyesek voltak! – mondja a színművésznő, megmosolyogva picit a gyávaságomat. – Rendkívül aktívan vettek részt a feladatok megoldásában, kreatívan, okosan és kedvesen álltak szembe minden próbatétellel. Pedig tudták, hogy szörnyek szállták meg a színházat, s ha nem teljesítik időben a feladatokat, hamar ránk találnak! De sikeresen megoldottak mindent, így egészen gyorsan kijutottunk a sötét folyosókról és más félelmetes helyekről.

– A program a Félőlény című zenés mesejátékhoz kapcsolódott, amit szeptember 29-én mutattok be a Kamaraszínházban. Mi az üzenete a darabnak?
– Mint a cím is mutatja, a félelmet járjuk körül, talán egy picit bátrabb előadásban, mint azt megszokhattuk. Valóban lesznek benne félelmetes részek, és nagyon várjuk, hogy kiderüljön, a gyerekek hogyan fogadják ezt. Úgy gondolom, egy mese akkor jó, ha van benne tét: esetünkben a félelem legyőzése. A főszereplővel együtt a nézők is megélik reményeink szerint, ahogyan a Félőlény összeszedi minden bátorságát, elkezd bízni önmagában és a könyvekben, amikből mesél, majd elindul, hogy megmentse az erdőt és a barátait, hogy mesékkel újrateremtsen egy szörnymentes helyet.

– Felnőtteknek is szól a mese, hiszen mindenki küzd félelmekkel…
– Valóban, ki többel, ki kevesebbel. A legnagyobb félelem meglátásom szerint belülről fakad, egyfajta belső vívódást is jelent. Én például kevésbé félek olyan kézzel fogható dolgoktól, mint például a pókok, vagy mondjuk a sötétség, a magasság. Sokkal inkább azzal kell küzdenem magamban, hogy például vagyok-e elég jó… Folyamatosan szembenézek ezekkel a belső vívódásokkal. A Félőlény üzenetében benne van az, és ez az én mottóm is, hogy higgyünk és legyünk bátrak, ebben a mesében pedig ez maximálisan fellelhető – mondja Horváth Alexandra, akit a Félőlény után az Édes Annában láthat majd a miskolci közönség (bemutató: október 12.), aztán a Hello, Dolly című musicalben a Nagyszínházban (bemutató: november 16.), az évad második felében pedig a Cyranoban (bemutató: március 22.)

Természetesen kíváncsi voltam arra is, a fiatalok hogyan élték meg a kalandot. Sipos Luca bevallja: a sötét helyeken picit félt, de egyébként nagyon élvezte a próbatételeket, máskor is szívesen részt vesz hasonló színházi programokon.

Mogyoródi Lili is nagy kíváncsisággal járta be a színház minden zegét-zugát, a kedvenc feladata pedig az volt, amikor szobor-szörnyekké kellett válniuk, hogy megijesszék Varga Andrea színművésznőt. Varga-Sebők Emma szintén nagyon élvezte a kalandozást, egyáltalán nem félt, ahogy Kucsma Kata Kincső sem. Kincső külön is kiemelte, mennyire jó volt együtt, kortársaival feladatokat megoldani, élvezte, hogy össze kell fogniuk, ha ki akarnak jutni a szörnyekkel teli színházból.

– Számunkra talán a legfontosabbak a legfiatalabbak, mert ők lesznek majd a színház jövőbeli nézői – hangsúlyozza érdeklődésünkre a Miskolci Nemzeti Színház igazgatója. Béres Attila hozzáteszi: külön figyelmet szentelnek annak, hogy számukra minőségi élményt nyújtsanak.

A direktor kiemeli, minél szélesebb rétegeket szeretnének megszólítani, ezért is jellemzi a műfaji sokszínűség színházukat. Az évad 16 bemutatót tartogat a nézők számára, lesz opera és operett, balett és táncjáték, vígjáték és dráma –, igazgatóként pedig külön büszke arra, hogy három kortárs magyar darabot is bemutatnak Miskolcon.

– Úgy gondolom, egy nemzeti színháznak kötelessége felkarolni a kortárs magyar drámairodalmat, de az is, hogy a nagy klasszikus nemzeti műveinket bemutassa – hangoztatja. A sokszínűség mellett nem engednek a minőségből sem. S hogy jó úton járnak, azt az értékesített jegyek számának emelkedése mellett a szakmai elismerések is igazolják, teszi hozzá.

Este még vár ránk az I. Miskolc’s Got Talent Show, egy játékos tehetségkutató verseny a Nagyszínházban, majd 10 órától fényfestéssel zárul az évadnyitó show a Déryné-kertben. Mindenesetre már most elmondhatjuk: a Miskolci Nemzeti Színház ismét megmutatta sokszínű arcát, tehetségeit, és biztosak lehetünk abban, hogy ebben az évadban is minőségi kulturális élményt kínál majd a nézőknek – én ki nem hagynék egyetlen bemutatót sem!