A megállapított tényállás szerint 2015. évben a vádlottak rábeszélték a sértettet, hogy egyik ismerősük ellen tegyen hamis tanúvallomást egy büntetőeljárásban. A hamis vallomásról az ügyvéd foglalkozású vádlott is tudott, azt maga foglalta írásba. Egy másik, szintén az ügyvéd által készített okiratban a vádlottak vállalták, hogy amennyiben a sértettet a hamis feljelentés miatt elítélik, helyette a pénzbüntetést ki fogják fizetni. A sértett a vádlottak ráhatására meghatalmazást is adott az ügyvédnek, hogy képviseletét a nyomozóhatóság előtt ellássa. Az ügyvéd a hamis
iratokat a rendőrkapitányságon benyújtotta, azonban a sértett a papírok valótlan voltát feltárta a hatóság előtt.
A Miskolci Járásbíróság az ügyvédet felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte és két évre eltiltotta az ügyvédi foglalkozás gyakorlásától. A további vádlottakat szabadságvesztésre és közérdekű munka büntetésre ítélte. Az ítélet ellen az ügyész, a vádlottak és védőik is fellebbeztek.
A másodfokú bíróság az ítélet szóbeli indokolásában kifejtette, hogy a Miskolci Járásbíróság helyesen állapította meg a vádlottak bűnösségét, a
kiszabott büntetések is helytállóak, ezért azokon a törvényszék nem változtatott. Megállapította a törvényszék, hogy az ügyvéd a hivatását felhasználva követte el a bűncselekményt, ezért vele szemben indokolt volt az ügyvédi foglalkozástól eltiltás alkalmazása. Az ítélet jogerős, az ellen további fellebbezésnek helye nincs.