Az IPCC közzétette a globális felmelegedés 1,5 Celsius-fokos növekedésének várható következményeiről szóló jelentését. Az IPCC ritkán tesz közzé ilyen átfogó jelentést, és a mostaniban a bolygót érintő katasztrofális kimenetelű változásokat jelez előre, amennyiben továbbra is a jelenlegi ütemben folytatjuk környezetünk rombolását. Ez a rendkívüli – és a testület elnöke szerint – az IPCC történetének eddigi legfontosabb jelentése az első, melyet a szakértői és kutatói csoport a 2015-ös párizsi klímaegyezmény óta készített, és amely meglehetősen borúsan írja le a Föld és az emberiség jövőjét.
Fontos, hogy az IPCC nem végez önálló kutatást. A megállapításaik nem egyedi mérésekre alapulnak; több ezer szakértői tanulmány elemzésével metaanalízist készítenek a globális éghajlati folyamatokról, illetve a folyamatok okairól és következményeiről. A néhány évente publikált nagyformátumú elemzéseket és az úgynevezett különleges jelentéseket (special report) olyan szakértők készítik, akiket a kormányok és a nemzetközi szervezetek delegálnak az akadémiai és magánszférából, szakmai alapon válogatva közülük.
Egy IPCC-jelentés gyakran hónapokig, de inkább évekig készül. A most bemutatott dokumentumot Hoesung Lee, az IPCC elnöke a szervezet eddigi legfontosabb munkájának tartja. Ez a számokon is meglátszik:
- 6000-nél is több tanulmányt néztek át
- 40 ország 91 szerzője és szaklektora - összesen 133 közreműködő - dolgozott a jelentésen;
- 60 nemzet 500 szakértője 13 ezer kommentet fűzött az első vázlathoz;
- 570 szakértő 25 ezer további kommentet küldött a javított kiadáshoz;
- 4000 kérdést tettek föl a jelentést megrendelő kormánytagok.
A 2015-ben 195 ország által aláírt párizsi klímaegyezmény célul tűzte ki, hogy a globális felmelegedést lehetőség szerint az iparosodás előtti időkhöz képest 1,5 Celsius-fokon belül, vagy legalább 2 Celsius-fok alatt kell tartani. Lee szerint a korábbi jelentésükben világosan bemutatták, hogy a 2 fokos felmelegedés milyen következményekkel jár, de az 1,5 fokról keveset beszéltek. Hát, most bepótolták. Az IPCC történetében először fordult elő, hogy a szervezet mindhárom munkacsoportja a jelentésen dolgozott - magukhoz képest szédítő tempóban.
A jelentés megrendelése óta eltelt két és fél évben nemcsak a meteorológiai, hanem a politikai klíma is változott. A károsanyag-kibocsátás csökkentésében megállapodó felek azóta sem tartják magukat az egyezményben vállalt feltételekhez, és a legnagyobb kibocsátó Egyesült Államok többször fenyegetőzött azzal, hogy kilép az egyezményből. Mindeközben az emelkedő tengerszint közelében fekvő országok már most is naponta szembesülhetnek a felmelegedés aggasztó következményeivel.
A főbb megállapítások:
- Az emberi tevékenység nagyjából 1 Celsius-fokkal növelte meg a globális átlaghőmérsékletet az iparosodás előtti idők óta
- A felmelegedés számlájára írhatók többek között az időjárási szélsőségek, a tengerszint-emelkedés, a korallzátonyok kifehéredése és összezsugorodása, az északi-sarki jégsapka olvadása.
- Ha nem változtatunk a kibocsátás ütemén, 2030 és 2052 között érhetjük el a 1,5 fokos globális felmelegedést. Ennek a hatásai sokkal erősebben érződnének, mint ma, és a helyzet tovább romlana, ha 2 fokkal melegedne föl a légkör.
- Ha nem akarjuk meghaladni a 1,5 fokos felmelegedést, 2030-ig 45 százalékkal csökkentenünk kell a károsanyag-kibocsátásunkat a 2010-es szinthez képest.
- A szakértők szerint a cél nem elérhetetlen, de azonnali cselekvésre lenne szükség; olyan átalakulásra, ami a gazdaság és a társadalom szinte minden területét érinti.
- Muszáj lesz eltávolítanunk a szén-dioxidot a légkörből.
Nem arról van szó, hogy ennyivel melegebb lesz napközben, hanem arról, hogy mindennapossá válnak az olyan időjárási szélsőségek, mint az árvizek, a szárazságok és a rekordokat döntögető hőhullámok. Százmilliók életminősége kerülhet veszélybe, eltűnhetnek a korallzátonyok, a sarkvidéki jégsapkák, és nem lesz mit enni.
Ha az évszázad század végéig a felmelegedés mértéke meghaladná a 2 fokot,
- sokkal több pusztítóan forró nyári napunk lenne;
- több lenne a hőséggel összefüggő haláleset és erdőtűz;
- a gabonafélék beporzásáért felelős rovarok eltűnhetnek;
- a hőség kipusztíthatja a növények természetes élőhelyeinek nagyjából a felét;
- a korallzátonyok 99 százaléka eltűnne (1,5 fokos felmelegedéssel 10 százalékuk megúszná);
- 2100-ra 10 centivel nőne a tengerszint, ami közvetlenül tízmillió ember életét tenné tönkre;
- közvetve meg sok tízmillióét, ha a sarki jég olvadása visszafordíthatatlanná válna;
- az elsavasodó óceánok csökkenő oxigéntartalma a kifogható halállomány méretét hárommillió tonnával csökkentené.
Ha minden változatlanul megy tovább, 2100-ra a globális átlaghőmérsékelt nemhogy 2, hanem 3,1-3,7 Celsius-fokkal is nőhet.
Az összeomlást csak úgy előzhetjük meg, ha 2047-re világszinten elérjük a szénsemlegességet, vagyis nem bocsátunk ki több fosszilis tüzelőanyagot, mint amennyit a Föld ökoszisztémája el tud nyelni. Ha 2047-re szénsemlegesek leszünk, 66 százalék eséllyel megússzuk 1,5 fok felmelegedéssel. Ha ez 2058-ra csúszik, az esélyeink 50 százalékra csökkennek. Van tehát 12 évünk eldönteni, mit kezdünk a Földdel...