„A családunkban senki nem dolgozott a vasútnál, mégis, azt mondhatom: aki egyszer beleszeret ezekbe a járművekbe, az nagyon tud rajongani értük. Mondhatom, engem is már fiatalon megcsapott a mozdony füstje” – mondta el érdeklődésünkre Bikki Attila.
Aki nagy szeretettel mustrálgatja a hatalmas monstrumokat, előbb-utóbb megtanulja megkülönböztetni az egyes típusokat, kívülről fújja azok tulajdonságait, majd eljut odáig, hogy otthonra, magának is szeretne egy hasonlót – s elkezdi beszerezni azokat az alkatrészeket, amikből kicsiben modellezni tudja a vasúti járműveket.
Majd ha ezzel megvan, elkezd köré terepasztalt építeni. Az aprólékos kidolgozásnak gyakorlatilag soha nincs vége. Mint az egyesületi titkár is rámutatott, egy vasútmodellező soha nem érzi azt, hogy készen van egy „műve”; mindig finomít, csiszol, kiegészít a terepasztalon, s így válik egyre részletgazdagabbá egy-egy vasúti környezet.
A miskolci egyesületet 2008-ban alapította egy baráti társaság, hiánypótló céllal is. Bikki Attilától megtudtuk, a környékünkön nincs még egy ilyen szervezet, egészen Debrecenig kell utaznia annak, aki vasútmodellezésbe fogna vagy új alkatrészeket keres. A miskolciak kitartását és szenvedélyét egyébként már az országban is ismerik, rendszeresen meghívást kapnak az országos rendezvényekre – elismertségük azonban abból szűrhető le, hogy a rendszeres miskolci börzéikre külföldről is érkeznek árusok és vasútmodellezők.
Az érdeklődők között természetesen sok gyermek megtalálható és néha bizony a gyengébbik nem képviselői is fel-feltűnnek egy-egy börzén, a látogatók zöme azonban a középkorosztályból kerül ki. A titkár felhívta arra is a figyelmet, hogy szívesen várnak újabb tagokat az egyesületbe, olyanokat, akik komolyan érdeklődnek a vasútmodellezés iránt.
További hírek
Olvasnivaló
Népszerű
Népszerű videó
Ajánlat
