A megemlékezés a város bejáratánál kialakított parkban kezdődött, ahol Nagy István, a Földművelésügyi Minisztérium parlamenti államtitkára, Török Dezső, a megyei közgyűlés elnöke és Szilva István, Sajóbábony polgármestere avatta fel az 1956-os emlékművet, majd másokkal együtt, elhelyezték a megemlékezés virágait.

Az ünnepi közgyűlést a helyi általános iskolában rendezték meg. Szilva István polgármester kiemelte, most már méltó körülmények között tudnak emlékezni a forradalomra, amelyben sajóbábonyiak is részt vettek. Mint fogalmazott: "1956-ban nagy energiák törtek a felszínre".

Az ünnepi közgyűlést Török Dezső nyitotta meg, aki Böjte Csaba ferences rendi szerzetest idézve emlékeztetett: a szabadságot nem lehet megvásárolni. Ez az emberek lelkében születik - s ilyen frenetikus élmény lehetett 1956. október 23.-a, a felszabadulás élménye, a zsarnokság bukása.

– Mi, fiatalabb nemzedékek már csak az elbeszélések, a történelemkönyvek alapján sejthetjük, milyen lehetett Sztálin elvtárs legjobb magyar tanítványának országában élni. A félelmet azonban sikerült legyőzni, átszakadt a lelki gát, s a pesti srácok legyőzték az ÁVH-t és a szovjet megszálló csapatokat. Vérükkel váltották meg Magyarország szabadságát, amely már puszta létével kihívást jelentett a szovjeteknek. Ezért ismét bevonultak, a helyi kollaboránsok pedig véres bosszút álltak a forradalmárokon. A megtorlás ellenére azonban, a szabadság lángja sokak szívében tovább égett. Tartozunk annyival 1956 hőseinek és áldozatainak, hogy nem adjuk fel függetlenségünket. Ez nem pártpolitikai kérdés, hanem nemzeti ügy – zárta beszédét a megyei közgyűlés elnöke.

– 1956 számunkra, utódok számára a szabadságvágy jelképe – fogalmazott ünnepi beszédében Nagy István parlamenti államtitkár. – Hatvanegy éve ismét bebizonyosodott, hogy a magyarság képes - és akar is - szembeszállni a zsarnoksággal Szabad Magyarországot, demokráciát akartak, véget kívántak vetni a cinikus hazugságcunaminak. Azt akarták, hogy Magyarország a magyaroké legyen. A harcok ugyan elsősorban Budapesten zajlottak, de a forradalmi eseményekből Borsod-Abaúj-Zemplén lakossága is kivette részét. Komoly szerepe volt például a diósgyőri munkásdelegációnak abban, hogy Nagy Imre miniszterelnök a forradalom mellé állt – mutatott rá.

Az 1914-től kezdődő baljós időket értékelve az államtitkár kiemelte: csoda, hogy a magyaroknak maradt erejük 1956-ra. A csoda azonban megtörtént, Magyarország kivívta a világ tiszteletét. A szovjetek által levert szabadságharc után pedig jött a megtorlás, amely sokkal véresebb volt, mint az 1849-es osztrák. Az 1963-as, részleges amnesztiáig a magyarság minden szabadon töltött nap után fél év terrorral lakolt. 1956 Magyarország védjegyévé vált, szellemiségét meg kell őrizni – húzta alá Nagy István.

A hagyományokat folytatva az ünnepi közgyűlés keretében kitüntetéseket adott át Török Dezső és Bánné Gál Boglárka, a megyei közgyűlés alelnöke. Pro Comitatu díjat vehetett át Jeney András matematikus, az MTA köztestület tagja. Alkotói díjban részesült a Kiss Kata Zenekar, amely egyedi módon ötvözi a népzenét más stílusokkal, és Kovács Bertalan többszörös szenior világ- és felnőtt magyar bajnok úszó, a miskolci vízisport ikonja.

Az ünnepi műsorban közreműködött a sajóbábonyi Rezeda Népdalkör, a helyi általános iskola diákjai, valamint Sasvári Sándor Jászai Mari díjas művész.