Grandpierre Atilla zenekarvezető így foglalta össze koncertjeik mibenlétét: Egy VHK-koncert mindig szellemi kihívás, és egyben egészen rendkívüli élmény is. Nem csak azért, mert ki kell találni, mit játszunk, hogyan készülünk fel, hanem azért is, mert egy koncert elsősorban arról szól, hogyan adjuk elő, miként értelmezzük a zenénket, és hogyan éljük át. Vagyis a kihívás lelki és érzelmi jellegű is. Azért megyek fel a színpadra, mert tudom, hogy lehetőségem van mindent beleadni, a lehető legjobban ráhangolódni a zenére és arra a felemelő, röpítő életpályára, életérzésre, amit rejt.

A VHK újbóli aktiválása óta is teltházak előtt játszik és nem csak itthon, hanem külföldön is. Az énekes nyilatkozott ez irányú tapasztalatairól is: A fiatalok ugyanúgy jönnek, mint régen. Ennek a zenekarnak nem az a lényege, hogy mennyit beszélnek rólunk, illetve mennyien járnak a koncertekre, hanem az, hogy milyen minőségű, tartalmú, szellemiségű zenét játszunk. Az, hogy mit ad a zene, a koncertélmény. Nagyon örülök, hogy bárhová megyünk a világban, ugyanolyan nagyszerű a fogadtatás. Nemrég például Moszkvában és Szentpéterváron koncerteztünk, és már az első néhány percben hatalmas tombolás alakult ki a nézőtéren. 

A miskolci koncertekre visszaemlékezve Atilla így vallott lapunknak: A legtöbb VHK koncert rendkívüli élmény a számunkra és sokak számára. A szabadtéri koncertek is emlékezetesek, a Diósgyőri vár történelemi hangulata motiváló, és nem utolsó sorban a közönség elképesztő lelkesedése miatt különösen jó élmények a számunkra, a diósgyőri koncertek egyfajta szertartássá váltak. Mindig is az volt a célunk, hogy addig nem jövünk le a színpadról, amíg el nem érjük az annyira kívánt érzést, az őrület, a tombolás kellő szintjét. Most is ezért megyünk Miskolcra!