A megyei levéltár igazgatója jellemzően eseménytörténeti előadásában elsősorban a cárok és a cári udvar szemszögéből mutatta be, hogyan jutott el a XIX. század közepére „megkerülhetetlenné” vált Oroszország – külpolitikai kudarcokat és belső zavarokat követően – oda, hogy 1917-ben, több mint 300 éves uralom után megdőlt a cári hatalom.

Somorjai Lehel részletes jellemrajzokkal igyekezett rávilágítani a cári rendszer döntési mechanizmusára, vezetői képességeik mellett nem ritkán rámutatva a Romanov-dinasztia sarjainak jellembeli hibáira is. Míg például III. Sándor (uralkodott: 1881-1894.) vasmarokkal irányította az országot, addig a trónon őt követő fia, II. Miklós (1896-1917.) már jóval határozatlanabb személyiség volt. A mélyülő társadalmi feszültségekre, romló gazdasági helyzetre egyre kevésbé tudott választ találni a cári rendszer, a bizonytalankodó II. Miklós pedig nehezen tudott ellenállni a több oldalról ránehezedő politikai nyomásra – mutatott rá előadásában Somorjai Lelel.

Ráadásul – feleségének, Alekszandra Fjodorovna hesseni hercegnőnek „köszönhetően” – a cári udvarban egyre többször tűnt fel egy-egy „sztarec”, „szent ember”. Ilyen volt Grigorij Raszputyin is, aki egyre nagyobb hatalmat gyakorolt a cárné, s így II. Miklós és az orosz politika fölött.

Raszputyin 1916-os meggyilkolásakor már javában tartott az I. világháború. 1917 februárjában aztán Szentpéterváron zavargások törtek ki, a tarthatatlan helyzet miatt II. Miklós úgy döntött, hogy lemond a trónról öccse, Mihail Alekszandrovics nagyherceg javára, aki azonban az ellenséges közvélemény hatására alig hat órán belül szintén lemondott. Ő volt az utolsó cár Oroszország történelmében.

A Romanovok története itt azonban természetesen nem ért véget. Miklós és családja a lemondását követően még öt hónapot töltött Carszkoje Szelóban az ideiglenes kormány foglyaként. A családot „biztonságuk érdekében” 1917 nyarán a nyugat-szibériai Tobolszkba, majd innen az uráli Jekatyerinburgba, az Ipatyev-házba költöztették. 1918. július 16-áról július 17-ére virradóra a bolsevik őrzőosztag itt végezte ki az egész családot. A hullákat becsavarták a saját ágyneműjükbe, és teherautóval kivitték a közeli erdőbe. Itt savval leöntötték, majd elásták őket.

Somorjai Lehel előadása már a második volt az új elnökséggel felálló MTA Miskolci Területi Bizottság szervezésében megvalósuló Akadémiai esték programsorozaton belül. Mint Szabó-Tóth Kinga Klubtanács-elnök is ismertette, első alkalommal, még október közepén Helik Ferenc, a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal Kiemelt Ügyek Igazgatósága vezetője beszélt többek között az élelmiszer-bűnözésről és –terrorizmusról. Céljuk azonban – fűzte hozzá –, hogy a helyi tudományos élet szereplőinek is lehetőséget biztosítsanak legújabb kutatásaik bemutatására.

Az Akadémiai esték természetesen folytatódik, még idén további három előadást hallgathatnak meg az érdeklődők (a részletekről a cikk végén olvashatnak), de a szervezők már készülnek a következő félévre is. Roósz András MAB-elnök a csütörtöki előadáson arra kért minden résztvevőt, hogy jelezzék feléjük, mely előadót, illetve milyen témáról szólva látnának szívesen az Akadémiai esték programsorozaton belül. A javaslatokat a mab@tab.mta.hu e-mailcímre is várják.

A sorozat további programjai:

November 13.
Czibere Tibor, MTA r. tag
Pódiumbeszélgetés

November 27.
Glatz Ferenc, MTA r. tag
Vidékfejlesztés

December 11.
Szathmáry Sándor
A halál utáni élet a keresztény teológia mérlegén

December 18.
Koncert