A szombat délelőtti edzésen járunk a Miskolci Jégcsarnokban, ahol nincs lazsálás annak ellenére sem, hogy a péntek esti, Újpest elleni győzelem után már biztos: történetében először alapszakaszi bajnok a Miskolci Jegesmedvék csapata. Tempósan megy az edzés, gyors játék kispályán, a gólt kapó csapat tagjai a jégen fekvőtámaszoznak, majd felüléseznek büntetésből. Majoross Gergely magyaráz, instruál, maga is ütőt fog, és meg is mutatja, mit szeretne látni. Az edzés után ülünk le beszélgetni.

– Volt-e elvárás a csapattal szemben akár a bajnokság kezdetén, akár később, amikor már jöttek az eredmények, hogy megnyerje az alapszakaszt?
– Nem volt elvárás, inkább álom. Viszont mertünk nagyot álmodni, nem ijedtünk meg a nagy céltól, és ezért megtettünk mindent. A kitűzött igazán komoly cél elérésében ez az első állomás.

– A tabellára nézve nemcsak azt láthatjuk, hogy a legtöbb pontot szedte össze a csapat az alapszakaszban, de azt is, hogy a legtöbb gólt ütötte, viszont messze a legkevesebbet is kapta. Ezek szerint támadásban és védekezésben is a legjobban teljesítettek a fiúk. Mit tartasz fontosabbnak a kettő közül?
– Aki engem ismer, az tudja, hogy játékos korszakomból és most vezetőedzőként is a védekezés pártján állok száz százalékban. Azt gondolom, hogy a jó támadójáték tud mérkőzéseket nyerni, de bajnokságot csak a jó védekezéssel lehet. Jó, hogy mi ütöttük a legtöbb gólt, de igazán a védekezés hatékonyságára vagyok büszke.

– A kitűnő eredmények mellett valószínűleg a legtöbb szurkolónak fel sem tűnt, hogy van még egy „kiadó” légiós hely a csapatban, melyet most Conor O’Donnell leigazolásával betöltöttetek. Őt tudatosan a rájátszásra igazolta a csapat?
– Nem volt ez tudatos, inkább csak arról van szó, hogy most realizálódott. Nem egyszerű dolog egy légiós igazolása, megtalálni a megfelelő embert. Már a bajnokság előtt is úgy választottuk ki a légiósainkat, hogy kifejezetten adott posztra, a tervezett játékstílushoz passzoló játékosról legyen szó. A fennmaradó helyre lett volna, aki jött, voltak ajánlatok is, de kivártunk ezzel. Olyan játékost akartam, aki erősítést jelent ennek a csapatnak.

– Miért támadót igazoltatok még a csapathoz?
– Olyan mérkőzésünk nem volt a bajnokságban, ahol azért nem tudtunk nyerni, mert sok gólt kaptunk volna. Ellenben olyan volt, amikor sok helyzetet dolgoztunk ki, de kevésszer sikerült betalálni. Ezért egy olyan csatárban gondolkodtunk, aki hozzá tud tenni ehhez a játékhoz, aki a segítségünkre lehet a jobb helyzetkihasználásban, Conor ilyen. Ha nem sikerült volna egy ilyen minőségű támadójátékost igazolni, akkor a védelmet erősítettük volna tovább, egy „átlag” támadójátékos leigazolásának nem láttam volna értelmét.

– Minek tudod be ezt az elért sikert elsősorban?
– Elsősorban annak, hogy nagyon egyben van a csapat, úgy mondanám, hogy egy nagyon jó öltöző van most itt… Hatalmas előny volt az is, hogy már március végén tudtam, hogy itt fogok dolgozni és fejben már tudtam a csapattal foglalkozni, de az aktív munkát is nagyon korán el tudtuk kezdeni. Így olyan csapatot tudtunk kialakítani, amilyet szerettünk volna, amilyet elképzeltünk a játékstílushoz, és nem olyan lett, amilyen „alakult”. Ez persze egyben azt is jelentette, hogy minden felelősség az enyém. Olykor persze okoztam meglepetést a lépéseimmel, de azt hiszem, látható, hogy jó úton járunk.

– Jön a rájátszás, ami azért egy kicsit más, mint az alapszakasz volt. Kell-e akár szerkezetben, akár játékstílusban változtatni valamit ahhoz képest, amit eddig játszottatok?
– Mi már eddig is a playoff stílust képviseltük, nagy energiát befektetve, fizikálisan jól felkészülve, célratörő játékkal. Ezt fogjuk képviselni a rájátszásban is. Persze, ha kiderül, hogy ki lesz az ellenfelünk, akkor tudatosan készülünk majd rájuk, emiatt lehetnek kisebb változtatások, apróságok, amit jobban kihegyezünk a játékunkban. De az a stílus, amivel játszunk, az egyfajta értékrend is számunkra, ehhez tartjuk magunkat a továbbiakban is.

– Az alapszakasz vége felé már a média és talán egy kicsit a szurkolók is esélyesként tekintettek, tekintenek a csapatra. Ez, illetve az, hogy eddig ilyen jó eredményeket sikerült elérni, inkább teher, vagy segítség lehet a csapat számára?
– Azt szoktam mondani, hogy ha egy sportoló azt érzi, hogy nyomás van rajta és nem látja ebben azt, hogy ez egy lehetőség arra, hogy elérjen valami nagy dolgot, akkor az nem fog elérni semmit. Mindenki éhes a csapatban a sikerre, arra, hogy elérjenek valami olyat, amit eddig még soha, és amit mindannyian régen szeretnénk már elérni. Persze ezt ki kell érdemelni, nem fog az ölünkbe hullani a siker. Nem gondolom, hogy csak azért esélyesek lennénk, mert jól szerepeltünk az alapszakaszban. Egyébként is ebben a rendszerű bajnokságban lehet olyan, hogy a váltott ellenfelek ellen valaki gyengébben teljesít, de egy párharcban viszont nagyon jól, és fordítva. Ha viszont azt mondjuk, hogy ez a csapat összetartó, kitartó, teszik a dolgukat és ezért esélyesek, akkor ezt eltudom fogadni, hiszen ezeket az erényeket akarom látni a pályán.

– Most van egy kis pihenő, hiszen négy csapat számára még hátravan a negyeddöntő, míg a Miskolc és a DAB már az elődöntőre készülhet. Mi a program?
– Hét játékos érintett a válogatottban és jómagam is elutazom velük. A többieknek hétfőtől van négy nap pihenőjük, pénteken indul a munka egy kis fizikai edzéssel, majd, ha visszatértem, akkor speciális helyzeteket, öt, hat ellen, négy hat ellen stb. gyakorlunk majd, amelyekre eddig kisebb hangsúlyt fektettünk. Mindeközben persze be kell építeni az új embert is a csapatba. Aztán amint kiderül az elődöntős ellenfelünk, elkezdhetünk készülni rá. Az első két meccsünk 17-én és 18-án lesz hazai pályán.

– Köszönjük a beszélgetést és sok sikert a rájátszásban!