A komolyzene iránti szeretete még gyermekkorában kezdődött…

– Hat éves korom óta része az életemnek a komolyzene – emlékszik vissza a színművész. – Olyan szerencsés voltam, hogy az énekzenei általános iskolámban Kodály-növendék énektanárom volt. A Kodály-módszert olyan fantasztikusan adta át, hogy a középiskolában, de még a főiskolán is abból „éltem”, amit általánosban megtanultam tőle szolfézsból.

Seres Ildikó számára a zene élete alapelemévé vált. Győrben énektanári diplomát szerzett, de az oktatás akkor még eszébe sem jutott. Egyik tanárának köszönhetően azonban fordulatot vett az élete: Kovács Brigitta, az Operettszínház primadonnája elvarázsolta, és a színház lett az új irány. Friss diplomásként már a győri teátrumba vezetett az útja, ahol kezdetben a kórust erősítette, majd megtanulta a színészetet is.

– Az akkori igazgató, aki egyben a főrendező is volt, Bor József tanított meg a „színházra”, tőle kaptam meg azokat az alapokat, amiket aztán magam is fejlesztettem tovább – meséli a színművész.

Ezúttal pedig elvégezte a Miskolci Egyetem Bartók Béla Zeneművészeti Intézetének Tanár-Zenetanár-Magánének Mester szakát is. Tanulmányai végéhez érve diplomakoncertet adott a Zenepalotában.

– Nehéz anyag volt, technikailag és felépítésében is, komoly műsort sikerült összeállítani a diplomakoncertemre. Nem is húztam be a kéziféket, az erőbeosztással volt is egy pici gond – jegyzi meg a színművész, de a közönség máshogy látta: a siker hatalmas volt!

Seres Ildikó családjában nagyon sok pedagógus volt, így aztán nem véletlen, hogy az oktatás közel áll a személyiségéhez, a vérében van, de a miskolci évekig valahogy kimaradt az életéből.

– Amikor 25 éve Miskolcra szerződtem, akkor indított egy színi tanodát az itteni színház. Az akkori művészgárdából én voltam az egyetlen, akinek pedagógus diplomája volt, az egyértelmű volt tehát, hogy én is fogok tanítani. Annyira megszerettem, hogy azóta folyamatosan tanítok – mondja. Színészeket, táncosokat tanít például, a társulatban is sok egykori diákja mutatja be tehetségét, előadásról előadásra. Tanította például Varga Andrea és Molnár Sándor Tamás színművészt is.

Seres Ildikó számára a tanításban az a legfontosabb, hogy tiszteli és szereti a növendékeit. Saját bevallása szerint persze tud szigorú is lenni, de elsősorban a szeretetben, az egyenlő bánásmódban, a pozitív megerősítésekben és a lehetőségek megteremtésében hisz.

Legutóbbi koncertjével az egyetem elvégzését ünnepelte, de emellett egy kicsit azt is, hogy már 25 éve erősíti a miskolci teátrum társulatát.

– Nagyon vonzó volt számomra, hogy Miskolcon sokat és sokféle műfajban fogok dolgozni, mert korábbi munkahelyemen, Kecskeméten elsősorban operetteket játszottunk. Vonzott a próza, a kísérleti előadások, opera, musical és esetleg tanítás – tetszett ez a sokszínűség. És az sem volt mellékes, hogy nem egy idegen városba jöttem, hiszen édesapám abaúji származású, nagy a rokonság a régióban – mondja.

Seres Ildikó tehát hazaérkezett, és végleg otthonra talált Miskolcon és a színházban. Nem csupán primadonnaként alkot jelentőset, hanem prózai szerepekben is kiváló, és rendezőként is bizonyította már tehetségét.