Kocsis István Miskolcon, Görömbölyön született 1940-ben. A Földes Ferenc Gimnáziumban érettségizett, majd a Debreceni Orvostudományi Egyetemen tanult, ahol 1964-ben kapott orvosi diplomát. Onnan egyenes út vezetett élete legfőbb színhelyére, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kórházba, a szülészeti-nőgyógyászati osztályra, ahol harminckét éven át, 1996-ig dolgozott, 1973-tól adjunktusként, 1982-től másodfőorvosként.

Ekkor pályázta meg a szikszói II. Rákóczi Ferenc Kórház szülészeti-nőgyógyászati osztályának osztályvezető főorvosi állását, ahol 1997-ben kezdett. Itt dolgozott, míg nyugdíjba nem ment. A következő és egyben utolsó állomás 2002-től a MÁV Rendelőintézet volt, ahol még 2015-ben is tevékenykedett nyugdíjas orvosként.

Egyetemi tanulmányai alatt dolgozott az Igazságügyi Orvostani Intézetben, ahol díjnyertes pályamunkát írt. 1965-től tagja volt a Magyar Nőorvos Társaságnak, egyik alapítója e társaság Endoscopos Szekciójának. 1968-ban szakvizsgázott, ami után rendszeresen oktatott több iskolában.

A tudományos munkába már viszonylag korán bekapcsolódott, első önálló közleménye 1970-ben jelent meg a Borsodi Orvosi Szemlében. Ugyanekkortól két éven keresztül vett részt a koraszülések okait és megelőzését kutató témában. 1977-ben Drezdában egy kongresszuson is tartott előadást. 1978-ban szakmai és társadalmi munkája elismeréseként „az egészségügy kiváló dolgozója” kitüntetésben részesült.

1980-ban egyik szervezője volt a beinduló megyei terhesambulanciának. Ugyanebben az évben három hónapra kinevezték az Ózdi Kórház szülészet-nőgyógyászati osztálya vezetőjének is. Mikor másodfőorvos lett, tehát 1981-től a szakmai munkáján kívül képzési foglalkoztatást szervezett orvostanhallgatóknak és szigorló orvosjelölteknek, illetve ellenőrizte is őket. 1984 után évente több tudományos ülést rendeztek az osztályon, ezeknek aktív részese és szervezője volt.

Egy év múlva alapító tagja volt a MAB Perinatológiai Szekciójának, ahol két kutatási témát is vezetett. A megyében a nőgyógyászati daganatos megbetegedések megelőzésével, rákszűrések megszervezésével foglalkozott. 1986-ban egész Tiszaújvárosra kiterjedő reprezentatív szűrővizsgálatot végeztek.

1988-ban kinevezték az egészségügyi főiskola miskolci tagozatára, ahol öt évig tanított. Ezen időszak alatt tizenhat tudományos közleménye jelent meg országos szaklapokban és nyolcvannégy tudományos előadást tartott.

Továbbképzést végzett laparoscopos vizsgálatban. Az új technológiáról régiónkban ő szervezett először tudományos ülést 1990-ben. Két év múlva Hamburgban, majd egy évre rá Salzburgban vett részt endoscopos továbbképző kurzuson.

Szikszói munkássága alatt indították be a lehetőséget az együttszülésre és az erre való kiscsoportos felkészítést. Ekkor vezették be itt is és terjesztették ki a terápiás laparoscopiát. Az osztály orvosai aktívan vettek részt tudományos rendezvényeken.

Feleségével 1965. november 7-én ismerkedtek össze, két év múlva pedig összeházasodtak, vagyis ötvenegy éve. Két fiuk született, akik mindketten orvosok lettek, közülük a nagyobbik, Kocsis Norbert viszi tovább a szülész-nőgyógyász szakmát a megyei kórházban.

Kocsis István szerelme volt a Balaton, minden nyáron ott volt családjával, utoljára idén. Kedvenc időtöltését szolgálták a könyvek, minden történelmi vagy irodalmi kérdésre tudta a választ. Élete végén már négy unokával büszkélkedhetett, akik közül a legidősebb, Gergő ma már orvostanhallgató Debrecenben.

Középiskolásként eleinte még az ügyvédi pályával kacérkodott, de végül az orvosi mellett döntött, és jól döntött, mert mint ahogy egy 1999-es interjúkötetben nyilatkozta: „ez a szakma szépsége sokszínűsége miatt tetszik nekem.” „A szülész asszisztál a terhesség kiviselése [közben], a szülés, egy új élet létrejöttében.” Sikernek könyvelte el a betegek háláját.

Igazi lokálpatriótának és Istenhívőnek tartotta magát. Két fontos élettere volt: családja és hivatása. Mindkettőben kiegyensúlyozott, boldog emberként élt, mert mint családjának írta, ezekben „megtaláltam az életem értelmét.”

Kisebbik fia, Levente úgy emlékszik vissza rá, csodálatos apa volt. – Amit csak lehetett, mindent értünk tett. Keveset láttuk, mert sokat dolgozott, de ha otthon volt, mindig velünk, a fiaival foglalkozott. Nagyon melegszívű, nagyon őszinte és jólelkű ember volt. Soha egyetlen rossz szót nem mondott senkiről, minden embert el tudott fogadni a problémáival együtt. Nem tudtunk vele végigmenni az utcán úgy, hogy ne állították volna meg lépten-nyomon hálálkodva. A műtétes szakmában, a nőgyógyászatban nagyobb kihívást látott, mint a szülészetben, szeretett segíteni az embereken. Nem volt kérdés, hogy orvosok leszünk, hiszen belénk ivódott az az orvosi szeretet, amit adott – mondta Kocsis Levente.

Kocsis István október 25-én hosszan tartó, méltósággal viselt betegsége után hetvennyolc éves korában hunyt el. Templomi megemlékezése november 7-én délután 2 órakor lesz a Görömbölyi görögkatolikus templomban.