„Kicsi fehér templomotokba / Most minden erők tömörülnek. / Kicsi fehér templom-padokba / A holtak is mellétek ülnek. / A nagyapáink, nagyanyáink, / Szemükbe biztatás vagy vád: / Ne hagyjátok a templomot, / A templomot s az iskolát!” – idézte az 1890-ben, Kolozsvárott született Reményik Sándor Templom és iskola című versében megfogalmazott gondolatait az Országgyűlés alelnöke.

Lezsák Sándor köszönetet mondott az emlékkonferencia szervezőinek a lehetőségért, hogy az ilyen alkalmakkor újra és újra át tudjuk gondolni „a folyamatos és megállíthatatlan, rendíthetetlen történelmi igazságtételt”, jelen esetben Reményik Sándor élete és munkássága kapcsán.

„Úgy gondolom, ez a mai konferencia sem csupán egy irodalmi összejövetel, hanem a nemzeti sorskérdéseink mélyrétegét is feltáró, cselekvésre ösztönző erőforrás is” – fogalmazott az esemény fővédnöke, utalva a Trianon utáni megcsonkított magyar irodalomra, valamint a szocializmus évtizedeire, amikor egyes költőket „elhallgattak”, perifériára szorítottak.

A konferencia előadói között körbepillantva aztán Lezsák Sándor is megállapította: többen vannak köztük olyanok, akik valóban sokat tettek annak érdekében, hogy akár Wass Albert, akár Nyírő József, Herczeg Ferenc vagy Tormay Cécile élete, munkássága is megjelenjen a magyar köztudatban.

A konferencia házigazdájaként Roósz András köszöntötte a résztvevőket. Az MTA Miskolci Területi Bizottságának elnöke örömét fejezte ki, hogy újra művészetről, irodalomról esik szó a MAB Székházban. Mint mondta, ő még egy olyan korban tanult a magyar írókról, költőkről, amikor Reményik Sándort nem tanították.

Az emlékkonferenciát az Észak-magyarországi Irodalmi Kör elnöke nyitotta meg. Mózes Huba elmondta, az önazonosság és az összetartozás-tudat nem titkolt szándékával hirdették meg a megemlékezést a kolozsvári költő születésének 125. évfordulója alkalmával.

– Arra a költőre emlékezünk, aki a maga korában elődei emberségéből merített erőt, hogy szembe tudjon nézni, túl tudjon lépni mindazon szörnyűségek fölött, amelyeket az ő kora, a XX. század első fele kínált – fogalmazott. – Ezt az emberséget igyekezett költészetében mindannyiunk számára továbbörökíteni. Nem véletlen tehát, hogy kortársai az ún. erdélyi költőtriász legjelesebbjének őt tartották. És bizonyára az sem véletlen, hogy a határontúliak közül az elsők egyike Reményik Sándor volt, akit Corvin-lánccal tüntettek ki.

Az MTA Miskolci Területi Bizottsága, a Miskolci Egyetem Magyar Nyelv- és Irodalomtudományi Intézete, az Észak-magyarországi Irodalmi Kör és a Dsida Akadémia közös szervezésében megrendezett emlékkonferencián előadást hallhattak az érdeklődők egyebek mellett Reményik Sándor költői búcsújáról, versciklusairól, vagy éppen a költő inspirációiról Dsida Jenő költészetében.

Az emlékkonferencia alkalmával adta át 2015. évi díszokleveleit a Dsida Akadémia és az Észak-magyarországi Irodalmi Kör.