Amikor január elején a hiretelen jött, farkasordító hidegben teljesen befagyott hazánk legnagyobb és legszebb tava, "Batom" nevű észlelőnk volt olyan szerencsés és éppen sikerült lencsevégre kapnia a Rómából Budapestre tartó utasszállító gépének ablakán kifotózva a kék-fehér "hullámokat" a Balaton jegén. Köszönjük a felvételt!

És bár a kis felbontás s nagy távolság miatt alig látni belőle valamit, azért a felvétel sejteti, hogy a jégnek bizony komoly "struktúrája" van, amit mindenképpen érdemes lenne meteorológiai léggömbről is lefotózni - hátha valami igazán érdekeset láthatunk.

De hogy az a halvány fehér csík ilyen gyönyörű valójában, az csak a hétvégén derült ki.

Ez csak egyetlen kép a teljes galériából - a kép nagyítható (jobb alsó sarok), 12 megapixelig egérgörgővel vagy csippentéssel:

Előzmények

Bár az elmúlt hetekben megannyi gyönyörű, néha már-már művészi fotó- és videósorozat, illetve drónfelvétel készült a sok-sok éve most először teljesen befagyó Balatonról, igazán magasról - a világűr határáról, a sztratoszférából - még senki sem vizsgálta az összképet. Pedig egy egészen bámulatos, különös és nem kevésbé gyönyörű jelenségeket láthatunk onnan letekintve, ahol már a madár sem jár!

Képriportunk első fele következik, a repülés első fél órájából, még viszonylag alacsonyabbról - néhány kilométeres magasságból - de már ez is mintegy 5000 fotóból válogatva.

Amikor Január közepén Balaton a rekordokat hozó hidegben nagyon gyorsan befagyott, stábunk jelen volt ugyan, és nyilván sok-sok más fotóssal együtt mi is elkészítettük saját válogatásunkat "Szél és jég násza" címmel - ám éppen ezekben a napokban brutális, orkán erejű szélvihar tombolt, így esélyünk sem volt meteorológiai léggömbbel szemügyre venni tavunk felszínét. 

Ezután viszont rögtön hó lepte be a jeget, lehetetlenné téve észlelőnk fenti képén a vékony, fehér "hullámként" megjelenő forma vizsgálatát. Ekkor határoztuk el, hogy olvadáskor - mikor ismét feltárja a fagyos Balaton jégbe zárt titkait - megpróbáljuk meteorológiai ballonról is szemügyre venni tavunkat. Szombaton végre eljött az idő.

Ki gondolta volna, hogy legnagyobb tavunkat beborító jég nem csak rendszertelen rianások-repedések-torlódások és tükörsima síkságok kavalkádja? Pedig van benne rendszer - elképesztő és elgondolkodtató, főleg, ha az azt kialakító jelenségek hátterét nézzük.

Az uralkodó áramlási viszonyok, a fagyáskor jellemző szél, a medermélység, a tólengés, és még számtalan tényező együttes hatása tette ilyen káprázatossá a végeredményt.