Különleges kis diákcsapat volt az, ami még a kegyetlen labancvezért, Trajtzigfritziget is meg tudta futamítani! Biztosan sokan emlékeznek rájuk, Jókai Mór hőseire A nagyenyedi két fűzfából. Ők ugyanis a tudomány mellett nem hanyagolták el sem a szerelemmel, sem a haza védelmével való foglalkozást, olyannyira nem, hogy az legendába, majd Jókai tollára kívánkozott. De messze nem ez az egyetlen regény, ami bepillantást enged a régi kollégiumi életbe. Gondoljunk ugyancsak Jókai És mégis mozog a Föld című regénye diákhőseinek titkos összejöveteleire, vagy a legismertebb kollégiumi regény, a Légy jó mindhalálig sajátos világára.

Mert sajátos világ volt ez, hogy miért, azt megint csak Jókai segítségével lehet a legjobban érzékeltetni: „A fiú megnőtt, megszakállasodott, megtömték, meghizlalták étellel és tudománnyal, elzárták hermetice minden világi kísértetektől, gondot viseltek testére, lelkére, felnevelték hitben és egészségben, csináltak belőle papot, professzort, királybírót, főkapitányt vagy tanácsurat, amire esze és szerencséje volt, anélkül, hogy apja-anyja törte volna rajta a fejét; a kollégium volt nekik édesanyjuk.”

Hogyan is éltek tehát a 19. században a kollégium falai között a fiatalok? Mennyire a regény és mennyire a valóság kívánta a fenti magasztos megfogalmazást? Ez is kiderül dr. Dienes Dénes, a Sárospataki Református Teológiai Akadémia tanárának a Lévay Centenáriumi Emlékprogram keretében szervezett előadásából, ami május 16-án, szerdán délután fél 5-kor kezdődik a II. Rákóczi Ferenc Megyei és Városi Könyvtár Szabó Lőrinc Könyvtárának előadótermében.