Nincs mit tagadni, ahogy korábban mi Montenegró, úgy hétfőn az oroszok is végig uralták ellenünk a gdanski csoportmeccset. Mintha kissé elaltatták volna Nagy Laciékat az orosz kapitány szavai: Dmitrij Torgovanov arról panaszkodott a mérkőzést megelőzően, hogy nincs kiből válogatnia, a csapat egyre öregszik, gyenge az utánpótlás.

Nos, ezek az „öregek” támadásban olyan lövőerőt és sebességet, védekezésben pedig olyan lábmunkát produkáltak, hogy folyamatosan építve az előnyt, a 25. percben már 13-8-ra vezettek. A magyar válogatottnak csak fellángolások jutottak, ilyenkor kicsit közelebb lopóztunk, de a vezetést nem sikerült átvennünk.

Nagy érdemei voltak ebben az oroszok kapusának, Victor Kireevnek, aki ihletett formában védett (vagy mi lőttünk ennyire rosszul?). Sajnos a mi hálóőreink alig-alig találkoztak a labdával, Mikler és Bartucz is gyenge napot fogott ki, de nem lehet csak az ő nyakukba varrni a vereséget – támadásban is csak szenvedtünk. Elgondolkodtató talán az is, hogy az irányítóink egyetlen gólt sem jegyeztek a mérkőzésen.

A korábban felvetett kérdésünkre, miszerint mennyire tudja majd megmutatni valós tudását ez a fiatal gárda a nagycsapatok ellen, részben választ kaptunk most – de csak részben! Továbbra is úgy érezzük, van potenciál ebben a csapatban, s Talant Dujsebajev vezetésével – a kapitány egyébként magára vállalta a vereséget – reményeink szerint fokról fokra, mérkőzésről mérkőzésre erősödik majd.

S akkor talán a dupla (!) emberelőnyös szituációkat is hatékonyabban megoldjuk, és a heteshez sem remegő lábakkal állnak majd oda Iváncsik Gergőék.

Eredmény, 2. forduló, D csoport (Gdansk):
Oroszország-Magyarország 27-26 (14-10)