Hallottam már róluk, és esküszöm, már el is akartam menni egy koncertjükre, mert nemcsak hallottam róluk, hanem nagyon jókat hallottam róluk. Végül egy kis csoport tagjaként ültem be a híres Palotakoncertre, amiről tudtam, ugyanaz, mint a Kupolakoncert, csak ma már nem fér el a közönség az Erzsébet Fürdő hihetetlen hangulatos, ám kicsi termében.

Na, gondoltam, én is a legjobbkor jutok el az első Anima Group-koncertemre, mikor éppen kiesem a számon, annyit ásítozom a nem túl pihentető, ellenben annál programtelibb hétvégém végén.

Eleinte ugyanazzal szórakoztam, mint más hangversenyeken szoktam: kinézek egy-egy hangszert, és addig szuggerálom, míg tisztán kivehetően már csak az ő hangját hallom. Főként azért is tettem ezt, mert Abba-dalokat játszott az együttes, erre építette fel az egész estjét, nekem pedig csak néhány Abba-dallam ismerős. Nem pont az a korosztály vagyok, amelyik ezekre már táncolt, én ezekre még csak megszülettem.

Soós Gábor azonban, a zenekar hegedűse és – úgy ítéltem meg – motorja két szám közötti szöveges betéteivel fenntartotta a közönség figyelmét, így egészen közelről megismerhettem az Abba cirka tízéves történetét és sikereit. Belehallgathattam, hogy a férfitagok zeneszerzés közben milyen érdekes zenei témák mellett döntöttek, ergo szakmai betekintést is nyerhettem a zene legbelső világába. Az előadó lefestette az együttes tagjait azok bonyolult magánéleti rendszerében, nem beszélve arról, hogy elszólásaival közben láttatta az Anima Group tagjai közötti viszonyokat is. Ez utóbbi nemcsak okot adhat a nevetésre, amiből az egész este során nem volt hiány, hanem közelebb viszi a közönséget az előadókhoz. Mondjuk úgy, eltűnteti a színpad és a nézőtér közötti szintkülönbséget, űrt és távolságot. Ezért szeretjük annyira a werkfilmeket, vagy azokat a jeleneteket, amelyeket egy filmforgatás alatt vettek fel, de nem kerülhettek bele az alkotásba, a végén ellenben a legviccesebbeket bemutatják.

A hangulat tehát az Anima Group koncertje alatt egy idő után annyira oldott volt, hogy a lábdobogás, mondhatni ülve táncolás mellett a hallgatóság megszólalt a hangján is. Énekeltük, igen, jól írtam, én is énekeltem a Money, money, money-t, a Mamma mia-t... Szívesen gondoltam vissza végre egyetlen, közelmúltban megtörtént Abba-élményemre: a filmre a moziban.

S habár eleinte úgy gondoltam, egy olyan hangversenyen, ahol klasszikus zenei hangszerek szólalnak meg, még dúdolni sem illik, Soós Gábor biztatásának hatására végül kieresztettem a hangomat, és olyan felszabadultan, élményekkel tele tértem haza, miután a koncert végén széttapsoltam a tenyeremet, amire nem számítottam még a harmadik, negyedik számnál sem.

Az Anima vonósnégyes 2000-ben alakult meg, mára már öt tagot számlálnak, így a zenekar új neve Anima Group lett. A vonósnégyesnek 2013-ban, az igényes komolyzene népszerűsítéséért és az ifjúság zenei neveléséért Miskolc város Reményi Ede-díjat adományozott. Felléptek többek között Szlovákiában, Svájcban, Belgiumban, Romániában, Ukrajnában, Németországban és Olaszországban is. A Kupolakoncertek sorozatát mintegy két éve kezdték el, játszottak a miskolciaknak egyebek mellett Deep Purple-t, Bon Jovit, Beatlest, musicaleket és filmzenéket. Kíváncsi vagyok, mire épül majd a következő összeállításuk.