Szent János napja a hagyományok szerint a bor megáldásának ideje. Ezen a napon régen a családok bort vittek a templomba, hogy a pap áldását kérjék rá. A szentelt bornak olyan erőt tulajdonítottak, amivel beteg embert és állatot is gyógyítani lehet.
A János-napi borszentelés és borivás rituáléját már a XV. századi magyar misekönyvekben is megemlítik. A bort, vagyis „Szent János szerelmét” a karácsony utáni harmadik napon áldották meg. Az 1499-ben keletkezett pécsi misekönyvben is így szerepel. A XVIII. század közepéig a karácsony háromnapos ünnep volt, a harmadikon ünnepelték Szent János evangélista emlékét, ezen a napon szentelték meg a bort, a Jánosok pedig szőlőhegyi mulatságra, pinceszerre hívták meg rokonaikat, barátaikat.
A Szent János-napi borszentelés egyházi magyarázat szerint azt jelenti, hogy ha a hívő buzgó imával veszi magához a nedűt, akkor az megóvja a testi és a lelki bajoktól, az utazás alkalmával fenyegető veszedelmektől, az ördög kísértéseitől. A János-napi borszentelés hagyománya ma is él az ország bortermelő vidékein.
Ezen a napon a szőlősgazdák egy kis üveg bort visznek a templomba, a főoltár jobb oldalán álló asztalkára teszik, majd a megszentelt borból a pincében minden hordóba öntenek egy keveset, hogy ne romoljon meg a hegy leve. A szentelt bort a népi gyógyászatban is alkalmazzák, főként torokfájás esetén.
További hírek
Olvasnivaló
Népszerű
Népszerű videó
Ajánlat
