Minap: Miskolcon már viszonylag sokszor voltatok, a CineFesten viszont még nem koncerteztetek. Számotokra milyen ide visszajárni? Van a miskolciaknak valamilyen különlegessége?
Kovács Krisztián: Miskolc talán az a vidéki város, ahol a legtöbbet léptünk fel. Magának a városnak van egy különlegessége, ezért szeretjük nagyon. Volt olyan, hogy egy évben négyszer is léptünk fel itt. Vannak baráti és rokoni szálaink is a városban, viszont a CineFesten még tényleg nem voltunk. Inkább klub szinten mozgunk, meg az egyetemi bulikon, úgyhogy kíváncsi vagyok, ez milyen lesz.
Minap: Az egyetemi bulik mindig nagyot szoktak szólni.
KK: Így van… hát nemhiába, ahol az egyetemisták ott vannak, ott mindig hatalmas bulira lehet számítani.
Minap: Milyen volt a zenekar eddigi éve?
KK: Ennek az évnek az az érdekessége, hogy most volt a legtöbb koncert, főleg ami ezt a nyári időszakot illeti. A fesztiválokon végre a ideális időpontokon léphetett fel a zenekar; ez azt jelenti, hogy hétvégén, vagy este, fő headliner pozícióban. Úgy gondolom, hogy most vagyunk ott, ahol megérdemelten tartunk, de még messze a vége. A fejlődés nálunk folyamatos, úgyhogy rengeteg mindent fog még hozni ez az év.
Minap: Közeli vagy távoli tervek?
KK: Pont most beszéltük a buszban idefelé jövet, hogy kéne lemezt csinálni… mondjuk tavaszra reális lehet. Két éve jelent már meg az új lemez, úgyhogy köszönöm, hogy szóltál, hogy pár új számot kéne már írnunk, szóval ez a terv.
Minap: Régebben angolul is hallhattunk titeket, most inkább már csak magyarul.
KK: Igen, az elején még ment a kísérletezés, hogy milyen irányba is menjünk, úgyhogy elkezdtünk mindenfélét játszani. Az volt a mondás, hogy „szóljon jól.” A zenekar nem akart üzenni semmit, viszont amikor megjött az első magyar szövegötlet, akkor szembesültünk vele, hogy hát ez teljesen más; más aurája lesz a számoknak és elkezdenek jelenteni valamit a szövegek, úgyhogy most már csak magyarul írunk.
Minap: A miskolciaknak ma mivel készültök?
KK: Semmi különlegessel, olyan értelemben, hogy nálunk minden koncert különleges. Mindegy, hogy hogy szól, esik-e az eső, a lényeg, hogy sosem játszunk döntetlenre. Ez nálunk egyfajta mondás… hm, ez nem rossz lemezcím, ha belegondolunk. Bocsánat, most elkezdtem csapongani, de visszatérve, mi mindig azt az energiát hozzuk, ami mindenkit elsöpör, és aki velünk tart, velünk tart, aki meg nem, az velünk fog tartani.
Minap: Hogyha már CineFest, mi az a film, amit most nagyon vársz?
KK: Határozottan az Az-t. Régen is nagyon szerettem a könyvet, kiskoromban nagyon féltem a filmtől. Most megnéztem direkt, hogy rákészüljek az új feldolgozásra, mai fejjel azért elég nevetséges volt a régi filmfeldolgozás, úgyhogy most ezt az újat szeretném nagyon megnézni.
Minap: Akkor te azon szerencsések közé tartozol, akinek nincs bohócfóbiája.
KK: Így van, sőt, én annyira szerettem a könyvet, hogy lesz egy Pennywise tetoválásom.
A banda tényleg nem játszott döntetlenre; a közönség legalább annyira élvezte a koncertet, mint a fiúk a színpadon. Volt itt minden, circle pit-től kezdve, wall of death-en át, minden, ami rock és metál. A meccs vége döntetlen, mínusz egy-két póló, ami a tombolás közben került le az ugrálásban kimelegedett srácokról.
További hírek
Olvasnivaló
Népszerű
Népszerű videó
Ajánlat
