„… és akkor azt mondtam: Miskolc” – ez volt a témája a kétkörös verseny első részének (a második körben már nem volt megkötés). A szervezők portálunk érdeklődésére megerősítették: a témaadással szerették volna erősíteni a lokálpatriotizmust, ugyanakkor cél volt megmutatni azt is, hogy a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Karán mennyire pezsgő hallgatói élet folyik. A szervezésből Gellért Zsófia szociológus hallgató is kivette a részét – sőt: a zsűriben is szerepet kapott.

– Szabó-Tóth Kinga intézetigazgatóval ötleteltünk arról, hogy szervezzünk ilyen versenyt, amit „kinyitunk” a középiskolások és más, nem egyetemi hallgatók előtt is – ismertette. Érdeklődésünkre végül elmondta, egy slamben számára az a fontos, hogy az előadó ne stresszelje túl, és ne akarjon erőltetetten egyedi lenni. – Nem szeretem az összecsapott szövegeket és a káromkodást, a vulgaritást sem.

De mi is az a slam poetry? Ez egy előadó költészeti verseny, ami csakis szóban és leginkább élőben hatásos. A múlt század nyolcvanas éveinek közepén jelent meg, mint önálló előadói műfaj, a Spoken Word versengő formájaként, Marc Kelly Smith („Slampapi”) kezdeményezésére. Nem versfelolvasás, mert első hallásra is érthető a szöveg és többnyire fejből mondják, színpadi elemekkel tarkítva. Nem színházi előadás, mert nincs előzetes forgatókönyv, bárki felmehet a színpadra. Nem rap, mert nincs alatta zene és nem is szükséges a kötött ütemes lüktetés.

Kicsit mégis rap, mert az utca nyelvén szól, aktuális témákról, hétköznapi emberektől, hétköznapi embereknek. Kicsit mégis színház, mert az egyes versek előre megtervezettek, begyakoroltak és az előadók a szavakon kívül egész testüket is bevethetik. Kicsit mégis vers, mert többnyire van benne rím, hasonlat, metafora és egyéb költészeti elemek.

Ez egy kötetlen stílus, amiben az egyetlen szabály, hogy a slammernek három perce van a színpadon a szavalásra, hogy érveljen, meggyőzzön, megnevettessen, szórakoztasson, elgondolkodtasson és sikert arasson!

A Bölcsészklubban összegyűlt slammereket és hallgatóságot műsorvezetőként Fazekas Csaba egyetemi docens köszöntötte, aki egyébként jól ismeri már ezt a közeget. – Jó néhány éve, a fiam révén kerültem kapcsolatba a műfajjal, és bevallom őszintén, hogy a költészet és az élőbeszéd varázsa tőlem sem áll távol. Így hát magam is belekóstoltam a slambe – mondta el.

És hogy milyen Fazekas Csaba slammerként, legalább annyira jellemzi a kifinomult humor, mint az egyetemi előadásokon? – A slamnek épp az a lényege, hogy önmagunkat adjuk, így mindenféleképpen. A műfaj sava-borsát az adja, hogy saját gondolatainkat, világlátásunkat egyéniségünknek megfelelve tudjuk kiadni magunkból. És bár van már egyfajta kánonja, még mindig egy képlékeny műfaj a slam. De ez az erős szubjektivitás nem is baj – hangsúlyozta.

A zsűri elnöke Vass Tibor költő, a Spanyolnátha művészeti folyóirat főszerkesztője volt (zsűritag volt még Gellért Zsófia mellett Szabó-Tóth Kinga intézetigazgató, és a közönség soraiból is felkértek egy személyt: Kósáné Sándor Mária, a Miskolci Szakképzési Centrum Kandó Kálmán Informatikai Szakgimnázium magyar-angol szakos tanára jelentkezett). Vass Tibor érdeklődésünkre úgy fogalmazott, egy nyomtatásban, vagy online-felületen megjelenő szöveggel ellentétben a slamben nyilván fontos pont a személyes előadás, az előadó varázsa.

– Számomra természetesen nagyon fontos a szöveg, de figyelni fogom azt is, hogyan viszonyul az előadó a saját írásához; fél-e tőle, amikor kell; elég erős-e hozzá, amikor el kell bánnia vele. Ezekre vagyok kíváncsi. Nem a szövegek esztétikai erejét kell másokéval egybemérni, nem, ez nem erről szól. Egy nem jól megírt szöveg egy jó habitusú, mindenen átlendítő előadó társaságában csemegévé válhat. Ellenben egy nagyon jó szöveg egy csendes, az írással kezdeni mit sem tudó előadóval elveszhet. A slam poetry meglátásom szerint a pillanatnyi jóérzésről szól; arról, hogy tedd könnyűvé, boldoggá, személyesebbé az életedet. Ez itt egy egyszeri és megismételhetetlen élmény – fogalmazott a zsűrielnök.

A műfajjal körülbelül egy éve ismerkedett meg Tardi Roland. A Miskolci Egyetem német-történelem osztatlan tanári szakos ötödéves hallgatója számára az önkifejezésről szól a slam. – De ez egy alternatív kulturális élmény is, hiszen rendkívül széles a műfaji spektrum. Nálam nagyon lényeges az első sor, az első szavak – ezeknek jól kell sikerülnie, ütnie kell, hogy elkapjon a flow, ami aztán végigkísér az előadáson – mondta el.

Az ATTI Slamp Poetry végeredménye:

1. hely: Irlanda Kristóf
2. hely: Bájer Máté
3. hely: Tardi Roland.

A megmérettetésen a Miskolc város által felajánlott díjat Kohányi Karina, a Miskolci SZC Kandó Kálmán Informatikai Szakgimnáziuma tanulója kapta.

Az első három helyezett pénzjutalomban – 30, 20 és 10 ezer forintban – részesült. Miskolc városa pedig értékes különdíjjal is jutalmazta az arra érdemes slammert.