– Az elmúlt két hónapban kétszer kényszerült kéthetes szünetre a csapat, és minden alkalommal aranyérem lett a vége. Most ismét egy kéthetes pauza után következnek a meccsek, egy újabb aranyéremért?
– Én nem innen közelítem meg ezt a dolgot – kezdte Majoross Gergely. – Az elődöntő előtt sem arról beszéltünk, hogy aranyérmet akarunk szerezni, hanem csak és kizárólag a következő mérkőzéssel foglalkoztunk. Így van ez most is, mivel egyelőre csak a Dunaújváros elleni találkozóra fókuszálunk. Erre a mérkőzésre teljesen más irányból érkezik a két csapat. A Dabnak ez lesz az utolsó esélye, hogy javítson valamit az idei teljesítményén. Éppen ezért egészen biztos vagyok abban, hogy nagyon keményen beleállnak majd a meccsbe. Mi mindent elértünk, amit eddig lehetett, és egy meglehetően eufórikus hangulatból kell leszállnunk a jégre.

– Hogyan sikerült visszazökkenteni a fiúkat az ünneplésből a napi munkába?
– Edzésről edzésre javulva. Egyre jobban mentek a lábak, és napról napra sikerült feljebb tolni a fordulatszámot. Másrészt sokat beszélgettünk arról, hogy a csapat minden egyes tagjának ez a társaság valami egészen különleges részt jelent az életében. Most ismét itt egy lehetőség, hogy így, együtt valami újabb komoly eredményt érjünk el. A motivációval tehát nem lesznek gondjaink.

– Milyen mérkőzésre számít a Dabbal, amely új edző irányításával lép majd jégre?
– Az újvárosiaknak egy mérkőzésük volt Robert Spisakkal, a MAC ellen, amit én is megnéztem. Ebből túl sok következtetést nem lehetett levonni. Én egyébként is inkább a saját csapatommal foglalkozom, nekünk a saját játékunkat kell minél egyszerűbben és hatékonyabban megvalósítani. Ha azt a szintet tudjuk hozni, amit az alapszakasz végén, és a rájátszás nagy részén, akkor eredményesek lehetünk.