A hatalomra kerülése után az országra „teljes súlyával rátelepedő kommunista diktatúra, a Rákosi-rezsim szovjet típusú, sztálinista személyi kultuszának túlkapásai, a koncepciós perek, a bebörtönzések, a padlássöprések, a „nagy félelem” korszaka a magyar társadalomban roppant nagy, de „mélyre fojtott” indulatokat generált. A személyi kultusz baljós évei Sztálin 1953-as halálával nemcsak Magyarországon, hanem a szovjet blokkon belül is enyhülni látszottak.

1953-ban a reformpárti Nagy Imre került a miniszterelnöki székbe, de Rákosi Mátyás Moszkvában folytatott „intrikái” hatására ismét visszakerült régi pozíciójába. 1955-ben Hegedűs András lett a miniszterelnök. Az 1956 júniusi MDP kongresszuson váradanul leváltották Rákosit és helyére Gerő Ernő került. Ez a személyi változás azonban már nem volt elegendő a társadalomban felgyülemlett feszültségek elfojtására.

1956. október 23-án Budapesten kitört a forradalom, amely visszhangra talált az ország számos pontján, főleg a vidéki ipari városokban. A forradalom két fő bázisa megyénkben Miskolc és Ózd volt. Október 22-én a miskolci Nehézipari Egyetemen megalakult a Diákparlament, amely a megye első forradalmi gyűlése volt. A Diákparlament október 23-a után a forradalom egyik fő szervezője lett. 11 pontból álló kiáltványukban követelték a Varsói Szerződésből való kilépést, új kormány alakítását és a szovjet csapatok kivonását az országból. Élelmiszert gyűjtöttek a budapesti szabadságharcosoknak és többen Budapestre mentek segíteni a pesti forradalmat. November 2-án megalakították az „Észak- és Kelet-magyarországi Nemzeti Tanácsot”, és az egyetemen belül belső és külső őrséget állítottak fel. Az egyetemiek még október 23-a előtt tájékoztatták működésükről és a budapesti előkészületekről a DIMÁVAG dolgozóit, akik tartották a kapcsolatot az egyetemistákkal. Ennek hatására az országban elsőként a DIMAVAG Gépgyárban alakult meg október 20-án a munkástanács „Munkás Szervező Bizottság” néven. Először 17, majd 21 pontos kiáltványt fogalmaztak meg. 

Október 25-én Diósgyőrben tüntetést szerveztek. A menet a Nehézszerszámgépgyárból indult el, amelyhez a DIMAVAG munkásai is csadakoztak, majd a Kohászathoz vonulva az ott dolgozókat is csatlakozásra bírták. A tömeg elindult Miskolcra. A forradalmárok végigtelefonálták a miskolci üzemeket is, csatlakozásra szólítva fel a dolgozókat. A menet az egyetemre vonult, ahol a diákokkal közös nagygyűlést tartottak. Megválasztották a „megyei munkástanácsot”, majd átvonultak a Petőfi-szoborhoz, ahol újabb gyűlésre került sor.

A forradalmi tömeget a rendőrkapitányság előtt sortűz fogadta, ami több áldozatot követelt. Még ezen a napon a Lenin Kohászati Művek műszaki klubjában összeült a megyei munkástanács. Még aznap a fővárosba utazott a DIMÁVAG, a Nehézszerszámgépgyár és az egyetem közös küldöttsége – amelyet elkísért Földvári Rudolf, a megyei pártbizottság első titkára is. A delegációt Nagy Imre miniszterelnök fogadta, aki elismerte a DIMÁVAG 21 pontos követelését. Távollétükben hatalmas felvonulás színhelye lett Miskolc. (Folytatjuk)