Az Avas számomra a legkedvesebb hely a városban. Azt hittem ismerem ezt a városrészt, minden utcáját bejártam, mindegyik padján ücsörögtem már - szóval nem tud nekem újat mutatni. Nos, nagyot tévedtem. Az egyik legnagyobb csoda mindvégig ott volt a szemem előtt, én pedig nem láttam a fától az erdőt. Szó szerint!
Tudtátok, hogy az Aulich és a Perczel Mór találkozásánál egy természetvédelmi terület lapul a maga csodálatos, örökzöld, madárcsicsergős valóságában? Az Avasi Arborétum. Fogalmam sem volt róla, hogy létezik egy hely a belvárostól 10 percre, a város csaknem mértani közepén, ahol úgy érezhetem, a Bükk erdeiben vagyok. Ahol sétálhatok, beleszippanthatok a friss levegőbe, ücsöröghetek akár órák hosszat, ha egyedül szeretnék lenni önmagammal.
A Dr. Adorján Imre Fenyőkert már harminc éve tárja a miskolciak elé különleges látnivalóit, amelyek sokszor messze földről származnak, s amelyekkel talán soha nem találkozhatnánk, ha nem lenne ez a mesebeli „kertecske” a maga 1,5 hektáros gyűjteményével. Tavasztól őszig minden nap (vasárnap kivételével) tárt karokkal, pontosabban tárt kapukkal várják a látogatókat. Április közepétől november elejéig élvezhetjük a fenyőkert nyújtotta csodálatos látványt. Ha valaki már tűkön ül a karácsonyt várva, hogy végre élvezhesse a fenyők tűleveleiből áradó illatot, az itt megelőlegezheti magának az élményt.
Dr. Adorján Imre harminc évvel ezelőtt úgy gondolta, az Avasnak szüksége van egy díszkertre, egy arborétumra. 1987-88-ban a lakosok segítségével elkezdődtek a munkálatok, s 1993-94-ben befejeződött a fenyőkert 1,5 hektáros telepítése. A terület az avasi panelövezet részét képezte, de nem építették be, így gazdátlanná vált. Adorján Imre kijárta a város önkormányzatánál, hogy díszkert létesülhessen a területen. Úgy gondolta, lenne itt igény egy olyan különleges kertre, ahol 600 növényfaj 1000 egyede tárulhat a miskolciak szeme elé. Az egykori főorvosnak igaza volt: iskolások, nyugdíjasok, természetkedvelők, magyarok és külföldiek egyaránt örömmel térnek be az Avas hegy délkeleti lejtőjének völgyhajlatába.
Mi is szerettük volna megcsodálni ezt a természetvédelmi területet, ahol szinte a Gyűrűk Ura egyik jelenetében éreztem magam. A 10-15 méteres fák olyan tiszteletet parancsolóan magasodtak fölénk, hogy néha elgondolkodtam, rá merjek-e lépni a kikövezett útra. – Itt szabad a fűre lépni! – hallottam hirtelen a hátam mögül egy megnyugtató hangot, s ahogy megfordultam, Adorján Imre állt előttem - Dr. Adorján Imre fia.
– Tobozt gyűjteni is szabad, sőt, még játszani is – tette hozzá mosolyogva. Imre azért jött, hogy körbevezessen minket a fenyőkertben. Mint megtudtuk, eleinte közösségi kertként funkcionált az Avasi Arborétum ezen része is. A fák lombkoronái alól paradicsomok és paprikák kandikáltak ki, majd lassan átvették az uralmat az örökzöldek. Amelyekről a sétánk során kiderült, olyan fajtájuk is van amely a tél beállta előtt lehullatja a tűleveleit.
Nem győztem ámulni hányféle fenyő létezik. Cédrus, jegenye, mamutfenyő, álciprus, boróka, vörösfenyő, tiszafa, tuja – hogy csak néhányat említsek a kert kínálatából. Jogosan merülhet fel a kérdés: ha a belépés ingyenes, miből tartják fenn ezt a csodálatos arborétumot? – A kertet az Avasi Arborétumért Alapítvány gondozza, és önkormányzati támogatást is kapunk – világosított fel Adorján Imre.
Nem győztünk betelni a látnivalókkal. Van itt zöld, ezüst, vörös - "égig érő", vagy éppen lefelé konyuló, szúrós és puha, hosszú- vagy rövidlevelű fenyőfajta. Idegenvezetéssel, mosdóhasználattal, libikókával, madárcsicsergéssel, vendégkönyvvel, padok és csapok mentén kiépített tipegősorral. A Dr. Adorján Imre Fenyőkert az Avasi Arborétumban, valóban különleges és csodálatos látványt tár a látogatók szeme elé.