A Mars és a Jupiter pályája között lévő törpebolygót a NASA Dawn űrszondája vizsgálja. A képet május 16-án készítette a bolygó felszínétől több mint 70 000 kilométeres magasságban keringve. A szakértők szerint a kráterekben rejlő fényes foltok akár 900 kilométer szélesek is lehetnek. A tudósok tisztában voltak a jelenséggel, mivel a Hubble űrteleszkóp már 2004-ben készített képeket a rejtélyes foltokról, de az egyre jobb minőségű, élesebb fotók láttán a csillagászok is egyre kíváncsibbak.
A jelenlegi elmélet szerint jég borítja a krátereket. A jég pedig egy másik égitest vagy egy jeges vulkán, illetve gejzír miatt juthatott a felszínre.
– Ahogy a fényes foltok visszaverik a fényt, nagyon hasonlít ahhoz, amit a jégnél tapasztalunk – nyilatkozta Christopher Russell vezető kutató, csillagász. – De hogyan kerül a jég a felszínre, ha egyáltalán tényleg jég van ott? Vajon egy hegyből kerül felszínre, mint egy víz- vagy jégvulkán, vagy egy óriási lyuk mélyén található? Biztosak vagyunk benne, hogy meglesz a logikus magyarázat, de jelenleg csak a fejünket vakargatjuk.
A NASA szerint, ha a Ceres törpebolygó csupán 25 százaléka víz, az több lenne, mint a Föld egész édesvízi készlete.