Azóta azonban nem történtek felújítási munkák, eltekintve az új tetőelemektől, amelyeket a tíz évvel ezelőtti beázás miatt szereltek fel. Az épület állapota 2013-ra annyira leromlott, hogy balesetveszélyessé nyilvánították, s átmenetileg lezárták.

– A rekonstrukciós munkákra közbeszerzési pályázatot írtak ki, amelyet a mi cégünk nyert meg – mondta el portálunknak Szalay Antalné, a Középület és Lakásépítő Zrt. igazgatója. Ez a cég újította fel annak idején a Deszkatemplomot, és az ő kezük munkáját dicséri a Búza téri görögkatolikus székesegyház is. – A felújítás első ütemére háromszázmillió forint áll rendelkezésre. Ebből végzik el a szükséges felméréseket, kutatásokat, ebből finanszírozzák az engedélyezési és a kivitelezési terveket, a statikai megerősítést, a tetőszerkezet javítását, felújítását, a gépészeti és elektromos vezetékek elhelyezését.

A zsinagógában található bútorokat már elbontották, ezeket a beruházás második ütemében restaurálják majd szakemberek, a karzatot pót acélszerkezettel erősítették meg. A kandelábereket leszerelték, a tóraolvasó asztalt és a tóraolvasó szekrényt lefóliázták, nehogy megsérüljenek a felújítási munkák során.

Szalay Antalné elmondta, a festőrestaurátor feltárásokat is végzett. – Megállapította, hogy csupán egy-két olyan fal van, amely kiváló állapotú, tehát csupán javítani szükséges. Az összes többi falat azonban a kilenckupolás mennyezettel együtt teljesen újra kell alkotni. Sok helyen már a tégla is kilátszik - tette hozzá.

A többfunkciós épület nem csupán a hitéletnek ad otthont. Turisztikai látványosság, rendezvények színhelye, valamint a holokauszt emlékhelye is, a Déryné úti bejáratánál emléktáblákon olvasható az áldozatok neve.

A város közgyűlési jegyzőkönyvei 1795-ben említik, hogy a zsidó közösség a Palóczy (akkor Kádas) utcán, a korábbi istentiszteleti helyen (valószínű késő barokk imaház volt) felépítette új zsinagógáját. A Kazinczy (korábban Vereshíd) utcai zsinagóga felépítésére 1857-ben utalnak az első adatok. Ekkor már rendelkezésre állt az a széles, nagyméretű telek, amely a Kazinczy és Déryné utca között azóta sem változott.

1861. április 15-én történt az ünnepélyes alapkő-elhelyezés. Az építkezés kivitelezésére kötött szerződés szerint a munkákat 1861 áprilisa és 1862 októbere között kellett végezni, illetve befejezni. Még több mint fél évtized választ el a zsidók egyenjogúságát deklaráló, ún. emancipációs törvény elfogadásától (1867), ezért olvasható a szerződésben, hogy „az építkezés egyedül csak azon esetben szüntethető meg, ha annak folytatása a politikai viszonyoknál fogva éppen lehetetlenné válik...”. Az építkezésnek azonban nem volt sem politikai, sem pénzügyi akadálya, így az időben elkészült, s a hallatlanul reprezentatív imaházat 1863. szeptember 3-án felavatták.

A zsinagógát a bécsi és a pesti (Dohány utcai) építmények tervezője, Christian Friedrich Ludwig Förster (1797–1863) elképzelései alapján, az előző kettőhöz hasonló stílusban építették meg. A templom jelenleg is őrzi akkori külső megjelenését, de a második világháború idején tetőszerkezete súlyos károkat szenvedett. (A beázások oka részben ide vezethető vissza.) A kelet–nyugat hossztengelyű telek fekvése és tájolása szinte kínálta magát a tervezőnek és az építtetőknek, hiszen nem voltak kötöttségei az utcaképbe való beillesztésnek. A zsinagóga kívülről és főhomlokzatában „bazilikás” megjelenésű, a belső térhatás a fő- és mellékhajókkal csarnok jellegű. A tervezőre jellemző volt az akkor modernnek számító öntöttvas belső szerkezetalakítás. A templomteret három hajóra osztó tartóoszlopok hosszirányban is három szakaszból állnak. Az oszlopok mellett ebből az anyagból készültek a rácsok, a korlátok, a csillárok és az áttört motívumú baldachinok is. Az oszlopok üregesek, így ezek egyben az elektromos vezetékek helyéül is szolgáltak. A több mint másfél évszázad alatt azonban mindkettő elérett, veszélyessé vált.

A templom díszítő motívuma a Dávid-csillag, amely festve az épület falán, a fa berendezéseken, a textil terítőkön éppúgy felfedezhető, mint a vasmunkákon (kapurácsok). Az előcsarnokból mindkét irányban lépcső vezet a karzatra, ahol a nők helyezkedtek el. Az innen nyíló belső tér volt a férfiak gyülekezési helye, egyszersmint a közös imádkozásé, a Tóra tanulmányozásáé és a jótékonykodásé is. A zsinagógai térnek két fontos, az elhelyezést is meghatározó pontja a Tóra-fülke (itt őrzik a tekercseket) és a Tóra-olvasó emelvény a rajta álló asztallal. A Tóra felolvasása a szertartás legfontosabb része.

A zsinagóga nemcsak a hitélet színtere volt, hanem látogatható hely is (átutazók vagy azok számára, akiket egykor szépsége csábított be, de hangversenyeket is tartottak itt). A templomot alapításának 150 éves évfordulóján zárták be a látogatók elől.