A Miskolci, a Diósgyőr-Vasgyári és a Diósgyőri Evangélikus Egyházközség a reformáció 500. évfordulójának alkalmából előadássorozatot tervez. A tíz alkalomból a keddi volt az őszi idénynyitó rendezvény, melyen Molnár József evangélikus lelkész tartott áhítatot.

A rendezvényen jelen volt még Halmainé Újvári Mária karnagy, aki a Luther-kórust vezényelte. Sándorné Povazsanyecz Gyöngyi evangélikus lelkész gondolataival zárult az este, előtte pedig a reformáció közvetlen hatásairól hallgathattak előadást a jelenlévők Sándor Frigyes evangélikus lelkésztől.

– Amikor a reformációra visszaemlékezünk, akkor egy konkrét napra és eseményre, 1517. október 31-re gondolunk, amikor Luther Márton, a wittenbergi egyetem teológiaprofesszora egy „hirdetőtáblára”, a templom kapujára kihelyezte 95 tételét. Tette ezt azért, hogy a kort érintő gazdasági, társadalmi, teológiai problémákról disputációra, beszélgetésre invitálja az embereket – magyarázta az evangélikus lelkész.

A hagyomány szerint Luther délelőtt helyezte ki a tételeket, amik annyira megragadták az embereket, hogy estére már le is fordították latinról német nyelvre. Az akkori gutenbergi nyomdatechnika segítségével két hét alatt már egész Németország olvasni tudta a tételeket.

Hogy ez mire volt hatással akkor, valamint a későbbi korokban, arról is beszélt a lelkész: a technika a tudomány fejlődésében hatott, de legalább ilyen fontos volt a vallás- és lelkiismereti szabadság kérdése. Gyakorlatilag akkor fogalmazták meg, hogy az ember maga dönthesse el Isten előtt, hogy mi az, amiben hisz, ami mellett kiáll, mi az, amit fontosnak gondol; ebben a hitében legyen szabad, ne erőltessenek rá más irányzatot – részletezte Sándor Frigyes.

Aztán: a középkorban az istentiszteletek latin nyelven hangzottak el, a reformációval azonban ez is megváltozott – minden népnek a saját anyanyelvén kell „Isten igéjét olvasni”, és annak megfelelően kell hirdetni az igét. Ez magával hozta a nemzeti nyelv, a nemzeti kultúra megteremtését. – Mondhatjuk tehát, hogy ennek köszönhetjük, hogy később, 1590-ben Vizsolyban Károli Gáspár magyar nyelvre fordította a Bibliát. Az „istenes vénember”, ahogy mondják, egyetlen egy dolgot nem vett észre, amikor a Bibliát fordította: nem jutott eszébe, hogy a mi magyar nemzetünk nem tud olvasni – avatott be Sándor Frigyes a történetbe, melyet a keddi összejövetelen előadás formájában hallgathattak a jelenlévők. A következő lépés tehát az lett, hogy elkezdődött az oktatási rendszer megreformálása.

– A reformációnak köszönhetjük, hogy az Isten nem egy távoli, hanem egy személyes isten, aki közel akar kerülni az emberhez. A reformációtól kaptuk tehát az anyanyelvi Bibliát és az anyanyelvi oktatást, a vallás- és lelkiismereti szabadságot és az oktatási rendszert – sorolta fel a reformáció négy kiemelkedő mozzanatát Sándor Frigyes, hozzátéve: ezek a mai napig meghatároznak minket.

Miskolc önkormányzata nevében Kiss János alpolgármester köszöntötte a résztvevőket. Beszédében kiemelte, érdemes kiállnunk a véleményünkért, a jövőért felelősséget kell éreznünk. – Ötszáz évvel ezelőtt Európa válaszúthoz érkezett: van-e lehetőség a – ma gyakran használt szóval mondva – mainstream mellett más, eltérő véleményt megformálni a világról? Lesz-e bátorság új eszmékkel, új tanításokkal előállni? – fogalmazott az alpolgármester.

Rámutatott: ötszáz év távlatából az a mi feladatunk, hogy levonjuk a tanulságot; voltak olyan korszakalkotó személyiségek, reformerek, újítók, akik új értékeket és eszméket tudtak ajánlani a világnak.

– Az egyik kulcsmozzanata a reformációnak talán az volt, hogy megteremtette a választás lehetőségét; olyan értékeket teremtettek akkor, amelyekbe a közösségek kapaszkodni tudtak. Magyarország felett szinte a legsötétebb felhők gyülekeztek a további századokban, azonban a reformáció hozta értékek és eszmények mindvégig megmaradtak az emberekben, és segítettek megtartani magyarságunkat – hangsúlyozta az alpolgármester.

Köszöntőjében párhuzamot vont Európa akkori és mostani helyzete között. – Ma is választás előtt áll Európa. Lehet-e másképpen gondolkodni, mint ahogyan Európa központjában teszik azt? – tette fel a kérdést Kiss János, aki köszöntőjét egy Luther idézettel zárta: „Ha tudnám is, hogy holnap elpusztul a világ, még akkor is ültetnék egy almafát.” Ma ugyan nem fenyeget minket, hogy a világ már holnap elpusztul, de az idő az almafák ültetésére ma igazán alkalmas – zárta metaforájával beszédét Kiss János.