Képgaléria! Fotó: Juhász Ákos

A csütörtöki kiállításmegnyitón Galla Miklós elmondta, ez az első olyan tárlata, amin eredeti képek vannak kiállítva. – A két évvel ezelőtti győri tárlaton ugyanis a festményeimnek a kétszer akkorára felnagyított digitális másolatait állították ki – mondta, majd elárulta azt is, hogy mindig szeretett a városba jönni. –  Miskolchoz nagyon régi a kötődésem: 1979-ben egy Ikarusz nevű rockzenekarban játszottam, és kiharcoltam, hogy a Gárdonyi művelődési házban minden pénteken ingyen játszhassunk előzenekarként. Így mi felléptünk a P. Mobil és a Karthago előtt is. Később, 1986-ban egy Pinceszínházi előadást hívott meg Miskolcra egy helyi szervezőnő, és ettől én vérszemet kaptam. Akkor jöttem rá, hogy ezt lehet utaztatni vidékre is. Ezt Miskolcnak köszönhetem.

A tárlatot Kishonthy Zsolt művészettörténész nyitotta meg. A tárlatvezetés pedig egy Galla Miklós által előadott dallal kezdődött, amit Vihula Mihajlo gitárművész tanítványával gitáron kísért.

– A bennem élő festőnek két fontos üzenete van – mondta Galla Miklós –: amit látunk, az maga a megfejtés. Tehát nincs semmilyen mögöttes, szociológiai, mély lélektani üzenete a festménynek. A másik pedig, hogy bármire szabad asszociálni, de semmire sem kötelező.

Ezt azonnal be is mutatta egy képnél megállva. – A sok egyenes vonal miatt esetleg azt gondolhatjuk, hogy ezt a művet a Real Madrid portugál fenegyereke, Cristiano Vonalzó festette, de nem. Ezt a művet is a Festő festette.

A Habsztrakt című festményéről elmondta, hogy azért ez lett a címe, mert habkartonra készült. – A képeimen nonfiguratív elemeket használok, tehát nincs rajtuk őzike vagy rozmaring – magyarázta Galla Miklós. – Az absztraktnak rokona az abszurd, én magam is ilyen absztrakt figura vagyok. Én úgy érzem, hogy a képeimben is van humor, ugyan nem olyan harsány, mint a szóvicceimben, de mégis van bennük humor, vagy inkább játékosság. Mindenben azt keresem, hogy hogy lehet játszani. Imádok a színekkel játszani, és valahonnan van kompozíciós érzékem, ami egy összeszedett, precíz ember benyomását kelti a képeket látva. Előfordul, hogy átfestek egy-egy képet, mert úgy érzem, a színek nem passzoltak egymáshoz elsőre, tehát vívódással is jár a festészet. De végül azt gondolom, érdemes volt vívódni, mert jó kép született.

Galla Miklós munkának tekinti a festészetet, de mint mondta, olyan munkának, amit szeret csinálni. – Munka, mert azzal sokat küszködik a Festő, hogy ne legyen foltos az idom.

A művész elárulta, hogy festményeitől szívesen megválna, de érte a színpadot nem hagyná ott. – Ha sok pénzért megvennék a festményeimet, akkor is ambicionálnám, hogy színpadra álljak, mert alapvetően előadóművész vagyok. Úgy jó az életem, hogy jelen van benne a prózai előadó-művészet, a zene és a festészet is – összegezte a humorista.

A kiállítás október 12-ig nézhető meg, naponta délután 2-től este 10-ig a Művészetek Házában.